Amiről az utcák mesélnek... Az Arany János „sugárút” 2.

A második világháború után, a vasútállomás új felvételi épületének építésével párhuzamosan a környék rendezését is tervbe vették, ebben pedig kiemelt szerepet kapott az Arany János utca teljesen új, kétszer két pályás úttá alakítása, valamint az út menti területek emeletes házakkal való beépítése. A megkezdett munkálatoktól azt remélték, hogy „a poros városvégi utcából öt éven belül – az új tervvel – a város legszebb sugárútja lesz az állomáshoz, amelyre büszkék lesznek még az unokáink is”.

A kezdeti lendület a közművesítés hiánya miatt hamar megtört, hiszen emiatt 15–30 százalékkal volt drágább a lakásépítkezés, valamint az ipari üzemek telepítését is gátolta. 1958 decemberében adták át műszakilag azt a szennyvízcsatornát, amelyet a 6. sz. Mélyépítő Vállalat három év alatt épített ki a városi kertészet telepétől az Árok utcán, az Új utcán, a Szabolcs utcán és a Makarenko (ma: Deák Ferenc) utcán át az Arany János utcai bérházakig. A következő évben meg is indították az utcában a nagyszabású lakásépítési programot, amelynek során az út két oldalán fokozatosan eltűntek a korábban épült földszintes házak.

A nagy koncepciók központilag, a fővárosi Várostervező Intézetben születtek meg, de a beépítési terv már helyi építészek munkája volt, akiknek Paulinyi Zoltán, a nyíregyházi Tervező Iroda tervezőmérnöke volt a vezetője. A vele készült egyik riportból kiderült, hogy a típustervek csekély száma miatt váltak egyhangúvá a városképek, de ők megpróbálták – ahol lehetett – egyedivé tenni azokat.

Az 1960-as évek elejétől az építők már a kohósalakblokkos technológiát alkalmazták, amely sokkal gyorsabbá tette a lakásépítkezést. E technológiának is köszönhető, hogy „a nyíregyházi állomás előtt néhány év leforgása alatt, a háborús pusztítások helyén végre kialakulhatott az Arany János utca, a városba vonaton érkező számára az első élményt nyújtó látvány”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)