A nyíregyházi evangélikus egyházközség 1753-tól szolgáló lelkészeinek névsorában tizenhatodikként olvashatjuk Bartholomaeidesz János nevét, aki 1861-től haláláig állt a gyülekezet élén. Születésének 210. évfordulója alkalmából tekintsük át röviden élete történetét.

A Gömör vármegyei Kövi nevű településen született 1814. április 2-án. Önéletrajzában büszkén közli, hogy a reformáció óta „apáról-fiúra megszakítatlan sorozatban” ő a tizedik lelkész a családban. Pályafutását atyja tanácsára tanítóskodással kezdte, ezalatt az idő alatt „a tanítói kenyér természetét ismerni és a tanítókat becsülni tanultam”. Lemondva fiatalkori ábrándjairól és a külföldi utakról, már 22 évesen lelkészi szolgálatba állt. 1836-tól másfél évet Ochtinán (ma Martonháza), majd 1837-től Csetneken lelkészkedett. Innen hívták meg a nyíregyházi evangélikusok gyülekezetük élére 1861-ben.

Ötvenéves lelkészi jubileuma alkalmából Ochtinán köszöntötték 1886-ban. Az ott elmondott beszédéből kiderült, hogy az ochtinai és a csetneki gyülekezet élén egy évszázad alatt, kevés kivétellel az ő családjának tagjai álltak. Ugyanezen alkalomból Nyíregyházán két alapítványt is tettek a nevére: a gyülekezet 100 forintot ajánlott fel, amelynek célját ő abban a fiatalemberben nevezte meg, aki az elemi tanulmányai után a gimnáziumba megy tovább tanulni. A másik 100 forintot pedig ő ajánlotta fel egy szegény sorsú nyíregyházi tanuló részére.

„Nyolcvankét esztendő terhével a vállán, hatvan esztendei pályafutás kötelességeinek hű, lelkiismeretes teljesítésével és a szívek mélyébe vésett osztatlan szeretet, elismerő tisztelet és hálás méltánylással ülte meg” tíz évvel később a 60 éves lelkészi jubileumát. Ez alkalomból 1000 forintos alapítványt létesítettek a nevére, melyet minden évben az egyház szegényei között osztottak szét.

Ez életút 1900. február 12-én ért véget, amikor a város „patriarchális, köztiszteletben és szeretetben álló alakjai közül kidőlt egy, a legnemesebbek, a legtiszteltebbek egyike, a nagy nyíregyházi evangélikus gyülekezetnek ősz lelkésze”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)