Amiről az utcák mesélnek: „Nem gyászolunk! Ne tűzzön senki fekete lobogót...”

Amiről az utcák mesélnek: „Nem gyászolunk! Ne tűzzön senki fekete lobogót...”

A trianoni megemlékezés-sorozathoz kapcsolódik eheti Amiről az utcák mesélnek rovatunk is.

„Nem gyászolunk! Ne tűzzön senki fekete lobogót, ne viseljen gyászjelvényt, mert mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy a történelmi Magyarország nem halhat meg. Házunkon nemzeti lobogó legyen, jelvényül pedig jövőnkbe vetett reményünk és törhetetlen bizalmunk jeléül zöld lombot, vagy jelvényt viseljünk.” A Nyírvidék címoldalán tette közzé ezt a felhívást 1920. május 9-én, amikor már ismert volt, hogy mit tartalmaz hazánk számára a tervezett békediktátum. A májusi remény mellé azonban júniusban már tiltakozás társult: „Az adott kényszerhelyzetben aláírtuk a «szerződést«, de érvényesnek el nem ismerjük soha! «Nem! Nem! Soha!«"

Trianonnal „keresztre feszíttettünk”, de „velünk az igazság, fel fogunk támadni”. Ezért imádkozták a nyíregyházi iskolák diákjai is a Magyar Hiszekegyet, amely hitvallás a városi rendezvények, ünnepségek állandó kísérője lett, mint ahogy a szónoki beszédeknek is visszatérő elemévé vált az ország megcsonkítása, de feltámadásába vetett reménye is. Az országos mozgalom részeként városunkban is állítottak 1934-ben országzászlót, amelynek lobogóját a trianoni gyász jeléül félárbocra engedték. Itt is megjelentek a repatriáltak, akik kényszerűségből hagyták el az elszakított területeken lévő otthonaikat, akik bíztak abban, hogy új otthonra lelnek, ahol nem bűn magyarnak lenni.

Amikor 1929 decemberében a város szakosztályai a névtelen utcák elkereszteléséről döntöttek, akkor ez az alapelv lebegett a szemük előtt: „az irredentizmus, az elszakított országrészekre való gondolás ébrentartása, az elrabolt felvidéki, erdélyi, bácskai, bánsági városok nevének mély beidegzése azzal, hogy egy-egy utcát neveznek el ezekről a mártírsorsra jutott városokról”. Így tűntek fel a város térképén, mint utcák és terek: Pozsony, Kassa, Lőcse, Igló, Verecke, Rozsnyó, Bártfa, Dobsina, Szabadka, Tátra, Zombor, Zenta, Pancsova, Zimony, Fiume, Eszék, Újvidék, Bánság, Bácska, Szatmár, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár. E névadásokkal „Nyíregyháza közönségének mindennapi szókincse közé sodródik a mérhetetlen fájdalom és gyász, de egyúttal büszke bizakodás, ronthatatlan hit sugároztatójaként”. 1950-ben a Zenta utca kivételével valamennyi utcát átkeresztelték, amelyek közül 1990 után csak néhány, főleg a Kertbárosban lévők kapták vissza az eredeti nevüket.

Pozsony – Derkovits Gyula utca

Kassa – (Hámán Kató) – Kassa utca

Lőcse – Prága utca

Igló – (Sallai Imre) – Igló utca

Verecke – (Sallai Imre) – Verecke utca

Rozsnyó – (Rózsa Ferenc) – Rozsnyó utca

Bártfa – (Schönherz Zoltán) – Bártfa utca

Dobsina – (Lőwy Sándor) – Dobsina utca

Szabadka – Ady Endre utca

Tátra – Moszkva utca

Zombor – Szántó Kovács János utca

Zenta – Zenta utca

Pancsova – Áchim András utca

Zimony – (Zója) – Zimony utca

Fiume – Budai Nagy Antal utca

Eszék – Esze Tamás utca

Újvidék – Táncsics Mihály utca

Bánság – Bartók Béla utca

Bácska – Móricz Zsigmond utca

Szatmár – Zalka Máté utca

Kolozsvár – Erzsébet tér

Nagyvárad – (Leningrád) – Nagyvárad utca

Arad – Mikszáth Kálmán utca

Brassó – Kőrösi Csoma Sándor utca

Temesvár – Thököly Imre tér

 

Ilyés Gábor helytörténész

www.emlekjelek.hu