Amiről az utcák mesélnek – In memoriam Tóth Sándor (2. rész)

Amiről az utcák mesélnek – In memoriam Tóth Sándor (2. rész)
Tóth Sándor Dienes István emléktáblájával (Fotó: Erdélyi Tamás)

A szobrászművész nagy jelentőséget tulajdonított a díjai között az 1974-es firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díjának, amely kinyitotta előtte az éremművészet kapuit, pontosabban most már a Képzőművészeti Lektorátus is felfigyelt rá és munkákkal látta el.

Bevallotta, hogy kényszerűségből fordult az érmekészítés irányába, hiszen nem kapott megbízásokat köztéri alkotások elkészítésére. Ennek a váltásnak köszönhető az is, hogy Sóstón létrehozta a Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelepet, ahol megfordultak a hazai éremművészet legjelesebbjei és a mintájára több külföldi országban (pl. Bulgária, Litvánia, Németország, Finnország) hasonló műhelyt létesítettek.

A legtöbb nyíregyházi vonatkozású érmét elsősorban a helyi orvostársadalom megrendelésére készítette, így több kiváló orvos portréját öntötte bronzba. Ezek az alkotásai a Jósa András megyei kórházban láthatók. A kórház megbízásából a névadó szobrát is megalkothatta. Ő mintázta meg továbbá Alpár Ignác, Vikár Sándor, Ratkó József, Dienes István és Zilahi József portréit, a Kossuth tér névadójának tábláját és a városháza bejárata mellett található V. Ferdinánd-féle privilégiumlevelet. Elkészítette az ’56-os vértanúk, Szilágyi László és Tomasovszky András, valamint Samassa József egri érsek szobrait. Közterületen nagyobb alkotása városunkban mindössze a Szent Miklós tér ivókútja és a Korzó árnyékában megbújó Alma. Szerencsére alkotásaival a megye, sőt az ország több településén is találkozhatunk! Ezek közül most csak a máriapócsi bazilika és az egri székesegyház bronzkapuit emelném ki.

A 2012-ben megjelent Éremkönyve 1051 alkotását mutatja be. Befejezésül e kötet előszavának utolsó gondolatait idézem Gedai Istvántól: „Tóth Sándor érmeinek értékét a társadalom átveszi, át tudja venni, és ezáltal maga a társadalom, a társadalom élete is értékesebb lesz; kimondhatjuk, hogy istenközelségbe kerül. Tóth Sándor érmei ezt váltják ki bennünk, és ezzel a művész, a művészet elérte célját”.

 

Ilyés Gábor helytörténész

www.emlekjelek.hu