Amiről az utcák mesélnek: előbb csapatkórház, majd laktanya, végül iskola

A lovassági laktanyában elszállásolt ezred számára egy csapatkórház felépítéséről is döntöttek a város 1891. évi március 20-i közgyűlésén. A rendelkezésre bocsátott telek nagysága miatt a Tokaji út mellett a May Adolf-féle olajütő malom építményeit kisajátították és lebontották.

A csapatkórház 1920 nyarától kórházlaktanyaként működött tovább. A Honvéd utcai volt huszárlaktanya mellett ide vezényelték a magyar királyi 12. gyalogezred parancsnokságát és a II. zászlóaljat. A későbbiekben a laktanya mindhárom épületét tiszti lakásokká alakították át.

A város tulajdonát képező laktanyákat és a csapatkórházat 1925-ben egy vegyes bizottság 40 évre átengedte a katonai kincstárnak azzal, hogy a kincstár bért nem fizet, de az átvett épületeket rendbe hozatja és a továbbiakban a saját költségén tartja fenn. A városi közgyűlés határozata alapján 1926. szeptember 22-én alá is írták a 40 éves bérleti szerződést.

1926 tavaszán az a hír járta, hogy a csapatkórházat visszaállítanák. A hírt azonban dr. Karácson István tábornok-orvos cáfolta azzal, hogy a kórház szanálásának okai még fennállnak, vagyis a városban olyan kevés a katonaság, hogy számukra külön kórházat fenntartani a súlyos gazdasági viszonyok között lehetetlenség. A könnyebb betegeket ellátják a kaszárnyákban levő gyengélkedő osztályokon, míg a súlyosabbakat pedig a város civil kórházában ápolják.

1933-ban azt szerették volna, ha az épület visszakerül a város tulajdonába, és benne modern járványkórházat alakítanak ki. Végül a győri program meghirdetése (1938) után mind a huszárezrednél, mind a lovasdandárnál erős fejlesztés indult meg, és az utóbbi részeként Nyíregyházán állították fel a 3. gépvontatású könnyű tüzérosztályt, amelyet a kórházlaktanyában helyeztek el Tarcsay Adolf ezredes parancsnoksága alatt.

A város 1947-ben a kórházlaktanya Tokaji út melletti épületét kertészeti középiskola részére engedte át. Ma az Árok utca 53. sz. alatti Inczédy György Szakképző Iskola és Kollégium kezelésében áll az épület.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)