Amiről az utcák mesélnek – Dohanics János, a „tanítók tanítója”
A Kölcsey gimnázium falán 2009 óta emléktábla hirdeti, hogy az egykor e falak között működő Tanítóképző Intézetnek előbb tanára, majd igazgatója volt Dohanics János. A „tanítók tanítója” egy kárpátaljai kis településen, Ötvösfalván született 1893. január 16-án. (Megjelent a Nyíregyházi Napló január 17-ei számában.)
Az Ungvári Görög Katolikus Tanítóképző Intézet sikeres elvégzését követően, a kárpátaljai Kövesliget elemi iskolájában kezdte meg pedagógusi hivatását. Közben a Pázmány Péter Tudományegyetem fizika–matematika szakán is diplomát szerzett. Az egyetem elvégzése után Székelykeresztúrra helyezték, ahonnan a románok bevonulása után távozott. 1919-től 1926-ig a Sárospataki Tanítóképzőben tanított.
Nyíregyházi pályafutását 1926-ban, az Állami Tanítóképző matematika–fizika szakos tanáraként kezdte. Tíz évvel később már az iskola igazgatójává nevezték ki. Felújíttatta az iskola és az internátus épületeit, szorgalmazta a növendékek testedzését, telenként korcsolyapályát létesített az iskola udvarán és megszervezte a gyakorló iskola cserkészcsapatát. A képző volt az egyetlen az országban, ahol görögkatolikus kántorképzést is folytattak, biztosítva ezzel a görögkatolikus iskolák tanítóságának utánpótlását.
1929-ben megnősült, három gyermekük született. Az intézmény falai között éltek, így családias kapcsolat alakult ki a képzős növendékekkel, akik hálásan emlékeztek az itt töltött éveikre. Dohanics tagja volt a Bessenyei Körnek, elnökségi tagja a Turáni Körnek és a Görög Katolikus Egyháztanácsnak. Az 1940-es években tanügyi főtanácsosi kinevezést kapott. 1944 őszén, amikor a háború miatt a tanárok és a diákok is szétszéledtek, ő a helyén maradt és megvédte az iskoláját, ahol a harcok befejeztével azonnal megkezdte a tanítást. 1949-ig maradhatott igazgató, de mint matematikatanár tovább taníthatott. 1959-ben megszűnt a középfokú tanítóképzés, ekkor nyugdíjba vonult. 1979. október 11-én hunyt el.
Életével is hirdette a növendékeknek, hogy:
A tanítói munka soha meg nem fizethető apostolkodó áldozat, amelyre áhítattal, idealizmussal kell készülniük.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész
