Amiről az utcák mesélnek - A kultúra és művelődés otthona
A tervezés, előkészítés időszaka 1974-ig tartott, majd 1975-ben kezdtek hozzá az építési munkálatokhoz a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat munkatársai. A kivitelezés során problémák sokasága merült fel, ami leginkább abból fakadt, hogy a megálmodott épület ki akart törni a kor hazai építőipari kötöttségei (kivitelezési és technológiai színvonal, anyaghiány, minőség rovására történő módosítások) közül.
Ezt Bán Ferenc is megfogalmazta akkor, amikor épületét „japánosnak” titulálták: „az arcnélküliség, a jellegtelenség, az ipar diktatúrájával szembeni bizonyítási kényszer sokkal inkább szülte, mint a tanulmányozott japán metabolizmus ideológiája”. Így az építész változtatásokra kényszerült. Ezt kellett tennie akkor is, amikor arra utasították, hogy az általa egybefüggőnek tervezett felső szintbe, amely egy rugalmasan alakítható, felosztható többcélú tér lett volna, helyette klasszikus színházi előadásra alkalmas teret alakítson ki.
A Bán Ferenc mellett mindvégig kitartó Scholtz Béla statikus tervezőnek és Plesz Antal építész konzulensnek is köszönhető, hogy 1981. november 21-én ünnepélyes keretek között átadták a nagyközönségnek a Megyei és Városi Művelődési Központot, amelyet 1984-ben Váci Mihályról neveztek el.
Az évek során az épület elhasználódott, többször tervezték a felújítását. 2009-ben helyi védelem alá helyezték, majd 2014-ben az Agóra program keretében felújították, korszerűsítették. Bán Ferencnek megadatott a lehetőség, hogy épületét újragondolhassa, hiszen a munkálatok az õ és munkatársai tervei alapján folytak. A felújított épület kapuit 2015. január 16-án nyitották meg a nagyközönség előtt. 2017-ben a Nyíregyházi Települési Értéktár része lett.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
