Ami a szemnek láthatatlan…

Gyerekkorom visszatérő álma volt, hogy állok az előtérben, nyúlok a villanykapcsolóhoz, de nem működik. Sötét van. Tehetetlen vagyok. Félek. Hosszas vívódás után aztán felriadok. Napfény süt be az ablakomon. Vége van.

Karvai Sándornak nem csak egy-egy éjszakája, hanem minden napja sötétben telik, mégsem riad meg semmitől. Nem ismeri azokat a szavakat, hogy: megvalósíthatatlan, kivitelezhetetlen, lehetetlen, létrehozhatatlan, megalkothatatlan, megcsinálhatatlan. Születése óta vak, mégis több autós és motoros Guinness rekord fűződik már a nevéhez, és persze, folyamatosan keresi az újabb kihívásokat, mert vallja: A legcsodálatosabb dolog, hogy élhetünk, minden probléma ellenére is!

Számára nincs akadály

Kétféle ember létezik: aki beletörődött a sorsába és csak sodródik az élettel, illetve aki mindig az adott állapotból is a legjobbat akarja kihozni. Karvai Sándor az utóbbiak csoportját erősíti. Születése óta vak, de ez sosem gátolta őt abban, hogy mindent kipróbáljon az életben. Ráadásul akkora életöröm árad belőle, ami sokszor még a teljesen egészséges emberek jó részéből is hiányzik. Vezetett már: Három kilométeren át elektromos autót a Balaton északi partján; Honda motort a Hungaroringen; két ével később 1600 méteren át jetskit; majd újságírókkal teli luxusbuszt; kétéltű tankot; legutóbb pedig Nyíregyházán a városgondnok elektromos autóját.

– Nagyon érdekes volt maga a megkeresés, ami még áprilisban ért el hozzám, ráadásul a tőlünk 250 kilóméterre lévő Nyíregyházáról – kezdte az emlékek visszaidézését Sándor.

– Szabó Gergő Sóstó gondnok egy levelet küldött nekem, amiben leírta, hogy ha elfogadom, megpróbál nekem segíteni megvalósítani az egyik álmomat, ugyanis olvasta, hogy nagyon szeretnék egy elektromos autót vezetni. Eltelt a nyár, mire újra felvettük egymással a kapcsolatot. Éreztem, hogy ő egy olyan ember, aki számára nem létezik lehetetlen. Megbeszéltünk egy októberi hétvégét, segített abban, hogy a gyengén látó feleségemmel eljussunk Nyíregyházára, foglalt nekünk szállást, és ami a legfontosabb, hogy vezethettem néhány kört a Városgondnok elektromos autójával. Különleges nap volt, amit sosem felejtek el. Nehéz szavakba önteni azt, ami történt. A végén kaptam egy Braille-írással készült oklevelet, amire az volt írva: A balesetmentes közlekedésért. Ez annyira meghatott, hogy könny szökött a szemembe. Mindig nagyon fogok rá vigyázni. Az pedig nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a mai rohanó világban találkozhattam Gergővel, aki gondolt arra, hogy nekünk élményt szerezzen. Ő egy fantasztikus ember, rengeteg szeretet van benne.

Minden nap ajándék

Sándor hitvallása, hogy minden nap egy ajándék és az életben a legcsodálatosabb dolog, hogy élhetünk. Az álmokat pedig, ha akarjuk, igenis meg lehet valósítani. A Főkefe-Kézmű-Erfo marketingosztályán dolgozik, ez a cég foglalkoztatja a legtöbb megváltozott munkaképességű embert Magyarországon. Rendszeresen jár iskolákba és mesél a gyerekeknek, hogy miként él egy látássérült ember, és hogy a fogyatékossággal élők is lehetnek teljes jogú tagjai a társadalomnak.

– Nagy álmom volt az is, hogy egyszer rádiós műsorvezető legyek, és ezt is sikerült elérnem. Igaz, napi 7 órát utazom érte, de megvalósult. Balassagyarmaton vezetem a Megafon FM nevű helyi adó reggeli műsorát. Nagy vágyam még, hogy kamiont és vonatot vezethessek, de tudom, ezek is sikerülni fognak, csak nagyon akarni kell!

Bruszel Dóra