Akinek már nem idegenek az „igenek”

Edit megvalósítja a menyasszonyok álmát, akár az éj leple alatt is. (Megjelent a Nyíregyházi Napló március 2-ai számában.)

A legtöbb kislány csillogó szemekkel figyel minden menyasszonyt, és már akkor elképzeli, mi több, megtervezi, milyen lesz, amikor ő fog ott állni. Addig azonban megtapasztal szerelmeket, csalódásokat, szenvedést és elvesztést, mígnem megismeri élete párját és átéli vele az egyik legszebb pillanatot: a bizonyos IGEN kimondását, akár éjszaka, csillagos égbolt alatt, erdőben, vagy éppen virágos mezőn...

Ma már egyáltalán nem meglepő, ha egy esküvőn nem vőfély, hanem ceremóniamester szórakoztatja a násznépet, a bizonyos IGEN-t pedig nem házasságkötő teremben, még az ünnepi lakoma előtt, hanem akár hajnalban, egy hegytetőn mondja ki a pár. Ha ugyanis a „nagy napról” van szó, ami egyszeri és megismételhetetlen, szinte már nem létezik lehetetlen.

Nincs lehetetlen

Bár jogilag továbbra is abból lesz házasság, ami anyakönyvvezető előtt köttetik, de egy új szolgáltatás elterjedésével – szertartásvezető – már arra is van lehetőség, hogy a hivatalos igen kimondása előtt vagy után (bármikor), az ország bármely pontján, helyszíni és időbeli korlátok nélkül – éjjel vagy hajnalban –, egy hegytető, egy családi otthon, egy szép kastély, vagy egy fákkal, ligettel övezett tisztás adjon otthont a ceremóniának. Ezekből a nyíregyházi Zentai Editnek pedig már kijutott bőven. Hétről hétre az esküvők mámorában él: zenekarokkal lép fel, ceremóniamesterkedik, vagy éppen szertartást vezet. Vallja, minden esküvő gyönyörű és megismételhetetlen. Ő pedig csupán ehhez segít érzelmeket közvetíteni és persze megélni a pillanatot.

„...és már ott is álltam”

Edit évekkel ezelőtt a Megasztár című tehetségkutató műsornak köszönhetően kezdett el zenekarokkal dolgozni és aztán kapott lehetőséget arra, hogy rádiózzon is. Később, egyik lehetőség adta a másikat, és a hangját elkezdte használni esküvőkön is. Kezdetben ceremóniamesterként, majd öt évvel ezelőtt már szertartásvezetőként is.

Már öt éve, hogy a zenekarral elmentem énekelni egy esküvőre. Várakoztunk, hogy végre belépjen az ifjú pár a bálterembe és elkezdődhessen a tánc, de azt vettük észre, hogy hirtelen óriási lett az izgalom. Kiderült, hogy az általuk rendelt szertartásvezető egyszerűen nem jelent meg és telefonon keresztül sem lehetett elérni. A szertartás szövege forgatókönyvszerűen ott állt megírva, csak éppen nem volt, aki felolvassa és levezesse a ceremóniát. Az esküvőszervező pánikban volt, hogy akkor most mi lesz. Aztán odajött hozzám és azt mondta: Editke, te rádiózol, tudsz beszélni, legyél te most a szertartásvezető. Alig telt el pár perc és én már a pulpitus előtt álltam. Szerencsére nagyon jól sikerült, azóta pedig már ez az egyik foglalkozásom.

Egyedi és személyre szabott

Én hiszem, hogy az esküvőnek ezt a pillanatát meg kell élni. Akarom, hogy a boldogságtól remegjen, sírjon a násznép, és mindenki figyeljen a ceremóniára, kapjanak egy szeletet az élményből. Persze, mindez egy jó kis kutatómunkát igényel. Miután megkeres az ifjú pár, megkérem őket, hogy meséljenek magukról külön-külön, és közösen is. Mindenre kíváncsi vagyok. Mikor születtek, hányadik gyerekek a családban, hogyan ismerkedtek meg, mi volt a varázsa, hogyan történt a lánykérés, miért ő az, akit párjuknak választottak. Ezeket felhasználva aztán a szertartáson már egy mesébe kezdek – hiszem, hogy mindenkinek van egy története – és olyanná varázsolom a nagy pillanatot, amilyenné az ifjú pár szeretné.

Esküvő, stand up-os formában

Szertartásvezetőként mindig oda és arra az időpontra érkezem, amire a pár szeretné. Voltam már például éjszaka is szertartást vezetni, nem is egyszer. Félhomályban, gyertyafény és csillagszóró mellett. Előfordult, hogy stand up-os formában adtam össze a párt, de arra is emlékszem, amikor sikerült újra összehoznom a menyasszonyt az édesapjával. A szülők elváltak, az apukával évekig nem beszélt a lánya. Végül az örömapa mégis eljött az esküvőre. Volt egy kis dacoskodás, nem akartak együtt bevonulni. Már mindenki kint ült a helyszínen, az örömapát odavittem a menyasszonyhoz, megfogtam a kettejük kezét, majd akartam, érintsék meg egymást, értsék meg, ez csodás dolog. Sikerült elérnem, hogy az apa kísérje be a lányát.

Edit azt mondja, imádja a munkáját. A legtöbb párral ráadásul tartja is a kapcsolatot, így külön öröm számára, amikor az esküvő után már arról kapja a hírt, hogy hamarosan a gólya is meg fog érkezni.

Élvezettel csinálom. Boldog vagyok, amikor esküvő után hajnalban beülök az autóba és fújok egyet. Mindig megköszönöm az égieknek, hogy megint jó volt és boldog szemeket láttam. Elértem, amit akartam. Itt hagytam valamit magamból...

Bruszel Dóra