Ahol az ég és a föld találkozik - Nyíregyházi futó a Skyrunning VB-n
A márciusi súlyos műtéte után nem is reménykedett abban Ifj. Belus Tamás, hogy már a nyáron komoly edzésmunkát tud végezni, azt pedig végképp nem, hogy fontos versenyekre juthat el. A felépülése szerencsére olyan ütemben haladt, hogy májusban újra elkezdhette a futást, és a június eleji zempléni Nagy-Hársas Ultrán már versenyen is ki tudta próbálni magát. A Nagy-Hársas Ultrát az MSTSZ (Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség) rendezte, mely egyben válogató volt a tavalyi évről idénre tolódott 2020-as Skyrunning Világbajnokságra.
- Egész jól ment a futás, második lettem az 51 km-es köves-csalános északi-zempléni útvonalon, ettől függetlenül nem kis meglepetésemre engem is beválogattak a VB-re utazó Magyar Terepfutó Válogatottba, természetesen a nekem legjobban „fekvő” leghosszabb 68 km-es versenyszámra. A skyrunning a terepfutás világszerte egyre népszerűbb szakága. Jellemzője, hogy versenyeit kifejezetten nehéz, technikás terepen rendezik. A legnagyobb kihívást a skyrunning versenyeken a nagy szintkülönbségek, és a meredek emelkedők és lejtők legyőzése jelenti. Szigorú szabályok rögzítik, hogy melyik távnak mennyi szintemelkedést kell legalább tartalmaznia, mekkora hányadának kell 2000 méternél magasabban vezetnie, illetve hogy a táv egy megadott részének legalább 30%-os emelkedésűnek és lejtésűnek kell lennie - mesélte Ifj. Belus Tamás.
A COVID miatt 2020-ból idénre tolódott világbajnokságot Spanyolországban, a Pireneusok 3000 méteres hegyein rendezték, a festői Boi-völgyben, egy majd egy hetes fesztivál részeként. A 12 fős csapattal a három fős szakvezetéssel már az első versenyszám előtt 4 nappal megérkeztek a mieink a Boi-völgybe, hogy legyen néhány napjuk ismerkedni a pályával, és akklimatizálódni a 2-3000 méteres magassághoz.
- A pályabejárások után kicsit mindannyian megilletődtünk, mert a terep még a vártnál is nehezebb volt. A 68 km-es versenyen például 12 km haladt 2500 méter feletti sziklás, kitett hegygerinceken, ahol a gyors és különösen a biztonságos haladás szinte teljesen lehetetlen volt. Ennek ellenére már a pénteki vertikál versenyszámban is kiváló magyar eredmények születtek, ami jó előjel volt a szombat reggel hatkor rajtoló Sky Ultra versenyszám előtt. A rajt után óvatosan, visszafogottan kezdtem, a férfi mezőnynek szinte a legvégén haladtam végig az első nagy emelkedőn. Ilyen terepen természetesek a megcsúszások, a kisebb esések, de a második hegy lejtmenetében (kb a 20. km-nél) „sikerült” egy egész komolyat esnem, egy oldalazó kőfolyásban csúsztam ki és estem le az ösvényről a kövekre. A bal combombat elég csúnyán megütöttem, de szerencsére az alkarommal sikerült annyit tompítanom az esésen, hogy ne legyen nagyobb baj. Az esésemnek egy spanyol versenytársam is tanúja volt, aki azonnal meg is állt, és addig nem ment tovább, ameddig meg nem nyugtattam, hogy nem lesz baj, tovább fogok tudni menni egyedül is. Viszont a combomat ért zúzódás elég fájdalmas volt, főleg a lejtmenetben, ezért néhány km-t nem is futottam, gyaloglás közben próbáltam összeszedni magamat. Nemsokára utolért a csapattársam, Wermescher Ildikó, aki segített újra felvenni a ritmust, és hamarosan már annyira elzsibbadt a combom, hogy nem fájt a futás, úgyhogy újra vissza tudtam kapcsolódni a versenybe. A harmadik nagy emelkedőre megérkezett a hőség, fent a gerincen pedig az erős szél (ami nem esett rosszul a melegben) közben folyamatosan előztem vissza az esés miatt engem lehagyó sporttársakat - tette hozzá a nyíregyházi sportoló.
Ezen a hegyen különösen nehezek voltak a magasan lévő részek, a sziklás, csúszós, keskeny ösvényeken volt pár izgalmasabb pillanat.
- Az 50. km-nél tartottam az egyik frissítőponton egy pár perces szünetet, mert az előtte lévő lejtőn elég csúnyán behúzta a görcs mindkét vádlimat. Ettem pár falatot, és az egyik szervező alaposan lelocsolt jéghideg patakvízzel. Ezután kezdtem meg az utolsó mászást, amit már nagyon vártam, mert ezt a részt egészen a célig sikerült teljesen bejárnom még a verseny előtt. A tapasztalatok nagyon hasznosak voltak, hiszen az egész versenyen itt voltam a leggyorsabb a mezőnyben. Az utolsó 12 km-es lejtőn még egy holland és egy portugál futót megelőzve a huszadik helyen értem célba 11 óra 33 perc küzdelem után fáradtan, de a helyezésemmel teljesen elégedetten - mondta Ifj. Belus Tamás.
A női mezőnyben két magyar, Dendel Nikolett és Wermescher Ildikó is beverekedte magát a legjobb tíz közé, és a másnapi Sky versenyszámban (42 km) is kiváló magyar eredmények születtek, köztük Tiricz Irén hatodik helye, ami a válogatott legjobb helyezése volt a hétvégén.
A nemzetek közötti versenyben a hatodik lett a csapat, ami a magyar válogatott történetének eddigi legjobb helyezése, jóllehet a COVID helyzet miatt ezúttal jónéhány terepfutó nagyhatalom nem tudott résztvenni a VB-n.
