A szobrásznak ez a legsikerültebb aktszobrainak egyike, amelyet a Mûcsarnok 1925-ben rendezett aktkiállításán első díjjal, míg Barcelonában 1929-ben aranyéremmel jutalmazták. Egy amerikai üzletember vásárlása révén Kaliforniába, Santa Barbarába került az eredeti példány, míg másolatai hazánk több városában és külföldön is megtalálhatóak.
A város vezetői 1924-ben vették fel a kapcsolatot Kisfaludi Strobl Zsigmonddal a Hősök szobrának az elkészítésével kapcsolatban. Még a monumentális szoborkompozíció felavatása előtti évben, 1927 őszén felajánlotta a művész Vénusz szobrát a városnak, hogy helyezze el egy parkban. Azonban a szobor fotóját látva kiderült, hogy „a mezítelen bronzszobrot nem látná mindenki szívesen a nyilvános köztereken vagy parkokban és erkölcspedagógiai aggodalmak hangzottak el a szakosztályi ülésen a gyönyörű pogány istenasszony finom vonalú idomainak közszemlére tétele miatt”. Ekkor az elhelyezését a Városi Múzeumban javasolták, egy két évvel későbbi tudósításból azonban kiderül, hogy az alkotást szökőkúttal kombinálva rendelték meg és az Olasz-Magyar Bank előtti téren tervezik felállítani. 1929 őszén meg is érkezett az alkotás, ám azt sokáig a városházán bújtatták, s közben arról vitáztak, hogy egy forgalmas téren vagy az erdő sűrűjében állítsák-e fel. Szerencsére nem a moralisták győzedelmeskedtek és 1930 tavaszán a Károlyi parkban jelölték ki a helyét.
Ezzel a szobor viszontagságai még nem értek véget. Miközben büszkén mutatták a városba érkező látogatóknak, egy éj leple alatt felöltöztették, majd 1934-ben egyházi vezetők kérték az áthelyezését a sóstói strandra. Benczúr szobrának a felállítása előtt erre esély is volt, de minden maradt a régiben és ma is eredeti helyén hódolhatunk a „szépség diadalmas szobrának”.

Ilyés Gábor
helytörténész

(Fotó: Kohut Árpád)