Margócsy József kutatásaiban egy 1834-es forrást nevez meg, mint a vendéglátóipari egységre vonatkozó legrégebbi adatot, ahová a temetésekre igyekvők, vagy onnan távozók is betérhettek. A Sarkantyú utca sarka környékén található kocsma története során többször leégett. Utoljára 1906-ban, ahogyan erről a Nyírvidék is beszámolt december 16-án megjelent számában: „A Morgó kocsma, amely egyebek között arról is nevezetes, hogy a közelében lévő temető elnevezését tőle vette, csütörtökön a kora reggeli órákban leégett.”

E szomorú esemény azonban lehetőséget biztosított arra, hogy bevégezzék a Pazonyi utca rendezését, hiszen az utca tengelyében álló épület korábban ezt megakadályozta: „Akkor sajnálták a jó öreg Morgót. Most már remélhetőleg mi sem áll útjában annak, hogy az új korcsma épületet a jelenlegi telekkel szemben lévő térre építtesse fel a város, s a Pazonyi utca kövezetét összekösse a Kemecsei úttal.” Ez 1907-ben meg is történt, mint ahogy a kocsmát is felépítették új helyén. A város 1930-ban vette át az egyházaktól a temetőt és azt köztemetőnek nyilvánította. Ekkor készült el Rerrich Béla tervei alapján gyönyörû kapuzata.

A régi kocsma a mellette haladó utcának és zugnak is nevet adott. A „jó öreg Morgó” nevét a város védett utcanevei közé sorolták, azonban egy újabb területrendezéssel, és a körút lakóházainak megépítésével eltûnt az utca és a zug is. Lett tehát egy védett utcanév, csak éppen utca nem társult hozzá. Ezért is tett javaslatot 1998 márciusában a Városvédő Egyesület a város közgyûlésének, hogy a Korányi–Pazonyi összekötő utat nevezzék el Morgó utcának. Javaslatukat a közgyûlés elfogadta, így ma a temető mellett egy utca is őrzi az egykori nevezetes kocsma emlékét.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

Megjelent a Nyíregyházi Napló 2013.10.31-i számában.