A máriapócsi csodák nyomában

Május 26-án tartotta a Bessenyei Társaság e havi összejövetelét a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Egyesületi tagunk, Földvári Katalin tartott előadást a pócsi kegyhelyről.

A társaság egyik legfiatalabb tagja alapos kutatómunkát végez jelenleg is ebben a témában, hisz doktori disszertációját is e kérdéskörnek szenteli, méghozzá német nyelven! Katalin jóvoltából fény derült számunkra a csoda többféle fogalmára, típusaira, a gyógyult személyek hálájának sokféle megnyilvánulására. Elgondolkodtató, hogy egyesek még örökösüknek is a kegyképet tették meg! A hit erejét számtalanszor aláhúzta kiselőadásában a társaság elnökségi tagja.

Közülünk, magyarok közül sokan tisztában vannak Máriapócs legnagyobb vonzerejével, talán még a pócsi méhekről is tudunk, ám a búcsújáró hely gazdag múltja nem rendelkezik olyan gyűjteménnyel, mely az 1696-os esemény óta (amikor a görögkatolikus templom Mária-képe könnyezni kezdett) időrendbe szedte volna a megmagyarázhatatlan gyógyulások történetét. Földvári Katalin felkutatta a településsel foglalkozó kiadványokat, kifaggatta interjúalanyait, átolvasta a parókusok által őrzött köszönőleveleket, tanulmányozta a hálatáblákat, nyomon követte az esetleges csalások kivizsgálási folyamatait. Tudvalevő, hogy az emberek leginkább akkor fordultak/fordulnak az égi szférákhoz segítségért, ha az orvostudomány már feladta a betegekért vívott harcot, illetve természeti csapások (1842-es aszály, 1860-as éhínség) idején is Máriához fohászkodtak.

 

Szerző: Orémusz Maja, a Bessenyei Társaság elnökségi tagja