1939 márciusában a magyar honvédek bevonultak Kárpátaljára, ezzel újra megvalósult a lengyel–magyar határ. Így amikor 1939 szeptemberében Németország lerohanta Lengyelországot, a magyar kormány megnyitotta határait a lengyel menekültek áradata előtt. A lengyel nép barátsága fontosabb volt a Németországgal kötött szövetségnél! Az első lengyel menekültcsoport 1939. szeptember 10-én jelent meg, de 1939. szeptember 17-e után már tíz­ezrével érkeztek. A háború végéig mintegy 120 ezer lengyelnek adott rövidebb-hosszabb ideig menedéket országunk. 1939 decemberében a közeli Varjúlapos tanyát is kijelölték a menekültek elhelyezésére.

Azonban a tábort az év utolsó napján megtekintő dr. Antall József megállapította, hogy az nem felel meg rendeltetésének, ezért 1940. január 10-éig a tábor lakóit elszállították. Az új menekülttábort Sóstógyógyfürdőn alakították ki a Svájci-lak, a szódagyár és a Szeréna-lak épületeiben. „A lengyel menekülteket nagy érdeklődéssel és sajnálkozással fogadta a város közönsége” – adta hírül a Nyírvidék Szabolcsi Hírlap. A menekültek átlagos életkora 26–28 év volt, döntő többségük katonaviselt férfi. Három hónap alatt kb. 600-an fordultak meg a táborban. Az utolsó menekültek 1940. március 27-én hagyták el városunkat. 2002 óta egy sziklára helyezett bronztábla lengyel és magyar felirattal hívja fel az arra járók figyelmét, hogy a két nép története hogyan fonódott össze ezen a helyen ebben az embert próbáló zűrzavaros időszakban.

A Hősök temetőjében lengyel katonák is alusszák örök álmukat, így halottak napján az ő sírjelük fölött is mécseseket gyújthatunk. Ha pedig az 1848/49-es szabadságharc lengyel vonatkozásait szeretnénk idézni, akkor keressük meg Bem József szobrát (Zagyva László alkotása) a nevét viselő általános iskola előtt. Az egykori 3-as számú iskola 1998-ban vette fel a lengyel szabadságharcos nevét.