A huszártalálkozó és a szobor is jubilál

Több mint negyedszázaddal ezelőtt, II. János Pál pápa máriapócsi látogatásának másnapján, 1991. augusztus 21-22-én rendeztük meg az I. Huszártalálkozót. Legfőbb célunk az volt, hogy ezzel a rendezvénnyel visszaadjuk a II. világháborúban harcolt magyar katona becsületét és méltó emléket állítsunk az egykori nyíregyházi huszároknak. Örömmel és meghatottan néztük azt a mintegy háromszáz volt huszárt – akik között a legfiatalabb is elmúlt 70 éves –, ahogyan köszöntötték egymást és volt tisztjeiket. Messziről látszott már a mozgásukról, tartásukról, ahogyan a múzeum felé közeledtek, hogy az érkező bizony huszár volt. A Himnusz alatt, mintha még egyszer megfiatalodtak volna, feszes vigyázban álltak, arcuk kipirosodott, a szemek könnyel voltak teli...

Nyíregyházi háziezred

1991-ben arra emlékeztünk, hogy éppen 100 esztendeje volt annak, hogy Nyíregyháza városa egy teljes huszárezred befogadására alkalmas kaszárnyát épített, melybe 1891 õszén vonult be a császári és királyi 14. huszárezred. Ez a regiment az I. világháború végéig volt a város háziezrede. Mellettük a magyar királyi honvédség megszületésétől kezdve itt szolgált a Honvéd utcai laktanyában a magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezred II. osztálya. A két világháború között pedig, az országban egyedülálló módon, egy helyőrségben, egy kaszárnyában egy teljes huszárezred, a magyar királyi Hadik András 4. honvéd huszárezred állomásozott.
Megemlékeztünk arról is, ami a huszárt megkülönböztette minden más fegyvernemtől. Ez pedig a huszárszellem, melyet így jellemzett Splényi Géza huszárőrnagy Az utolsó magyar huszárok című könyvében: „A huszártiszt soha se volt csak parancsnok, hanem századának apja, papja, tanítója. Apja, aki minden körülmények között gondoskodik. Papja, akihez minden alárendeltje, minden bajával, gondjával fordulhat. Tanítója, aki megtanította a legfontosabbra, a hagyományos huszárszellemre, bajtársiasságra, jóban-rosszban az önfeláldozásig. Ez forrasztott össze tisztet, altisztet, huszárt egy családdá... Ebből származik a tiszteleten, megbecsülésen alapuló fegyelem, melyet nem változtat se súlyos harchelyzet, se hadifogság, se civilruha. A magyar huszár megszűnt lenni, de a huszárszellem él, és élni fog, amíg a legutolsó öreg huszárra rá nem húzzák a koporsó fedelét.” Ez a huszárszellem élt minden egyes találkozón, s nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a szellemet ébren tartsuk és átadjuk a fiatalabb generációknak.

A huszárok becsületéért

A jubileumi találkozóra készülve számvetést is végeztünk: mit tettünk ez idő alatt és mit viszünk tovább belőle! Mit tettünk a Magyar Huszár emlékének megőrzéséért, fenntartásáért. Büszkén nézhetünk vissza, hiszen azt a célt, melyet 1991-ben kitűztünk magunk elé, nevezetesen, hogy adjuk vissza a II. világháborúban harcolt magyar katonák, köztük a magyar huszárok becsületét – sikerült teljesítenünk! Ebben a munkában a Jósa András Múzeum mellett kiemelkedő szerepet töltött be az 1994-ben bejegyzett, a múzeum mellett működő Magyar Huszár Alapítvány, mely legfontosabb feladatának tekintette és tekinti ma is a legmagyarabb fegyvernem, a huszárság emlékének megőrzését és fenntartását. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy az alapítvány segítségével jött létre az egykori nyíregyházi császári és királyi 14. huszárezred ruhájában pompázó, a huszárság legnemesebb hagyományait ápoló 14 tagú napkori huszárbandérium, illetve a magyar királyi 5. honvédhuszár ezred egyenruháját hordó nyíregyházi csapat.
További feladataink/vállalásaink közé tartoznak a huszár sírok, hősi emlékmûvek ápolása, gondozása, a háborúkban (elsősorban az I. és II. világháború) hősi halált halt huszárok nevének felkutatása, emlékük ápolása, a hadműveletek során keletkezett harctéri naplók, harctudósítások, a későbbi visszaemlékezések kiadása. Ebben a sorban eddig megjelentettük a nyíregyházi huszárok történetét (1991), a nyíregyházi 4. honvéd huszárezred 1941-es ukrajnai hadinaplóját (1993), Szabadhegy István alezredes, a 4/II. huszárosztály parancsnokának 1944-es naplóját (1995), Lázár Sándor főhadnagy szintén 1944-es naplóját, melyet hősi halála napjáig vezetett (1999), Tomka Emil huszár alezredes, a 2/I. huszárosztály parancsnokának harctéri naplóját 1944-ből, Lázár Sándor főhadnagy 1941-es, ukrajnai fotóalbumát (2001), a II. világháborúban részt vett hivatásos és tartalékos huszártisztek életrajzi adatait tartalmazó huszárlexikont (2003, 2006), Lázár Károly testőr altábornagy visszaemlékezéseit (2007), Nyíregyháza katonaságának II. világháborús történetét (2016).

Egyedülálló lovas szobor

1991-ben az I. Nyíregyházi Huszártalálkozó tiszteletére állandó kiállítást rendeztünk a városban szolgált huszárok emlékére, melyet 2009-ben kibõvítve, korszerû informatikarendszerekkel ellátva újra megnyitottunk. Kétévente, a páratlan években szervezzük a nyíregyházi huszártalálkozókat, 2017-ben a jubileumit, a XV-et. Hálát adunk azokért az emberekért, az egykori nyíregyházi huszárokért, akikkel még találkozhattunk, s örülünk, hogy leszármazottaik is rendre velünk vannak. 1991-ben az I. Huszártalálkozó tiszteletére emlékkövet állítottunk az Országzászló téren a nyíregyházi huszárok tiszteletére. Ma ez az emlékkő a Sóstói Múzeumfalu bejáratánál áll. Húsz éve, 1997-ben adományokból állítottuk fel az Országzászló téren A magyar huszár lovas szobrát, a II. világháborúban harcolt magyar huszárok hősi emlékművét, mely első, s mindezidáig az egyetlen az országban. Két évvel később a talapzat, szintén adományokból, két bronz domborművet is kapott. Legfrissebb tervünk az, hogy Varsóban emlékművet állítunk az 1944-ben ott harcolt, a lengyel ellenállóknak sok-sok segítséget nyújtó nyíregyházi huszárhadosztálynak.

Huszáros utcanevek

Kezdeményezésünkre Nyíregyháza városa az egyik új lakótelepén hét utcát nevezett el Nyíregyházán szolgált híres huszárokról, kiknek bronzportréját 2005-ben az utcák találkozásánál kialakított Huszár Emlékkertben helyeztük el. Huszáremlékek címmel füzetsorozatot indítottunk rövidebb leírások, visszaemlékezések közreadására. Napjainkban már a hatodik számnál járunk. Nyíregyházán kívül konferenciákon, emlékkönyvekben, évkönyvekben emlékeztünk meg a magyar huszárról, Sárváron, Makón, Budapesten, Hajdúhadházon, Fehérgyarmaton, Tuzséron, Németországban Nyíregyháza testvérvárosában, Iserlohnban, a lengyelországi testvérvárosban, Rzeszówban, majd Varsóban, a partiumi Szatmárnémetiben. Zászlót adományoztunk a vitéz Mikecz Kálmán Huszár Hagyományőrző Bandériumnak, emlékkardot adtunk át a 20 éves Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaságnak.
Munkánkat nem végezhettük volna, ha nem kapunk segítséget a volt nyíregyházi helyőrség, majd a debreceni 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokaitól, katonáitól, Magyarország honvédelmi minisztereitől, a Magyar Honvédség vezérkari főnökeitől, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyûlésének elnökeitől és Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestereitől. Ezúton is megköszönjük támogatásukat, mint ahogy köszönetet mondunk a hagyományőrző huszárbandériumoknak és a Jósa András Múzeum igazgatóinak, minden munkatársának. A legnagyobb köszönet azonban az egykori huszároknak és ma élő leszármazottaiknak jár, akik a személyes tárgyaikkal, emlékeikkel járultak hozzá a Jósa András Múzeum Huszárgyűjteményének gyarapításához, a huszártalálkozókon való megjelenésükkel pedig erőt adnak ahhoz, hogy tovább folytassuk munkánkat. Hiszünk benne és reméljük, hogy nem hiába!

Hungarikum lett

Az idén tehát ismét huszártalálkozóra hívunk mindenkit, akit érdekel a legmagyarabb fegyvernem, 2017 nyarától már a hungarikumok közé sorolt magyar huszár múltja, a nyíregyházi huszárok története. (Részletes program a 15. oldalon.)

(Szerző: Bene János múzeumi címzetes igazgató)