Egyebek mellett megtiltotta a hadi légierő fenntartását és a repülőgépgyártást is. Ilyen körülmények között csak egy titkos légierő megvalósítását tűzhették ki célul. Repülőtereket kellett építeni a gépállomány elrejtésére, míg a pilóták és műszakiak álcázott kiképzésére egy belföldi légiforgalmi vállalatot hoztak létre. A Magyar Légiforgalmi Rt. (MALÉRT) 1927-ben elhatározta, hogy Magyarországot bekapcsolja az európai légi szállítás és közlekedés rendszerébe, amihez jól kiépített repülőtér-hálózatra volt szükség.

Erre hivatkozva tett Nyíregyháza vezetése egy visszautasíthatatlan ajánlatot a Kereskedelemügyi Minisztériumnak és a MALÉRT vezetőinek, akik rábólintottak a nyíregyházi repülőtér megvalósítására. A város szinte az összes költséget vállalta, az államra mindössze az épületek felépítése várt. Három területet jelöltek ki a repülőtér lehetséges helyének: a Tokaj–Záhony közötti vasútvonal deltáját (mai vásártér), a Szarvas-szigeti nagylegelőt és a Mandabokor melletti katonai gyakorlótér szomszédságában található területet. Végül a Szarvas-sziget mellett döntöttek, annak ellenére, hogy a helyszín víztelenítése tetemes költségekkel járt.

1927 novemberében el is kezdődtek a munkálatok, azonban a költségek előteremtésére Nyíregyháza több alkalommal is hitel felvételére kényszerült. 1928-ban elkészült a központi épület és az első hangár, valamint átadták a Tokaji úttól a repülőtérre vezető makadámutat. 1929 júliusában egy postagép érkezett Szegedről, hogy a reptér talaját kipróbálhassa. A repülőtér épületét és berendezését 1930. március 14-én adták át hivatalosan a kincstárnak. Az átvevő bizottság a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a nyíregyházi alvállalkozókról, akik közül Fancsaly Kálmán az egészségügyi berendezést, Tündér Sándor pedig a vasszerkezeti munkát készítette el. 75 évvel később egy sziklatömbre elhelyezett táblával emlékeztek az alapítás évfordulójára.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész