A magyar szablya nemzeti kincsünk, forgatásának ismerete nemzeti kultúránk része. A magyar szablyavívás évszázados múltra visszatekintő harci technika, melyet már honfoglaló őseink is magas szinten űztek. A későbbi korokban a szablya forgatását a nemzetközi hírnévre szert tevő huszárság tovább öregbítette. A 19. század végén, amikor Nyíregyházán felépült a Monarchia egyik legmodernebb huszárlaktanyája, a város és a megye életébe szervesen is bekapcsolódtak a huszárok, szablyáikkal az oldalukon. A két világháború között a nyíregyházi Hadik-huszárok vívómesterei a Magyar Királyi Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetet (SPOTI) elvégző tisztek és tiszthelyettesek közül kerültek ki. Ilyen vívómester volt Idrányi Ferenc huszár alezredes is, akit 1933. szeptember 1-jén vezényeltek az elit katonai intézménybe. Ennek a 1925-ben, a Ludovikából kivált, katonai vívómesterképző intézetnek Borsody László volt egyik meghatározó fővívó mestere, aki a sok támadó és védő mozdulat ezernyi kombinációját világos, logikus, jól felépített rendszerbe építette fel.

A Borsody módszer egyik legjellemzőbb eleme a tananyag tökéletesen illeszkedő módszertani felépítettsége. A mozdulatok katonai logikával történő tökéletes összefűzése semmilyen más külföldi vívórendszerben nem található meg. A nyíregyházi Simonyi Óbester Magyar Szablyavívó Iskola, a Magyar Szablyavívó Iskola nyíregyházi tagiskolája, mely azzal a céllal jött létre, hogy nemzeti hagyományunk őrzése, ápolása mellett a történelmi kardforgatást, ezen belül a katonai szablyavívást megismertesse a nyíregyházi érdeklődőkkel, és módot adjon annak gyakorlására, ahogy azt elődeink is tették.