Nyíregyháza 1751 és 1848 közötti, legrégibb iratait 13 fondban 17 iratfolyóméter terjedelemben a levéltár őrzi. A dokumentumok Nyíregyháza testületeinek, hivatalnokainak, köztük főbírájának tevékenysége során keletkeztek, és a 19. század végén kerültek a város levéltárába. A 18. századi iratanyag egy részének nyelve ócseh. Az iratanyag rendkívül értékes korabeli forrásanyaga a város 1753. évi újjátelepítését követő mintegy 100 évének. Az iratokból azonban nemcsak a közigazgatás működése ismerhető meg, hanem a ritka, bokortanyás településszerkezet, az egyre bővülő külső kapcsolatrendszer is. E források segítségével rekonstruálható Nyíregyháza igen dinamikus és unikális fejlődési íve a betelepítéstől az 1786. évi mezővárosi címen, az 1803-ban és 1824-ben kivívott, földesúri terhektől való megváltakozáson át az 1837-ben elnyert privilégiált mezővárosi címig. Az iratanyagból kiemelkednek a városfejlődéshez szorosan kapcsolódó dokumentumok:

- a telepítési pátens, amellyel a település egyik földesura, gróf Károlyi Ferenc 1753. május 16-  -án kedvező feltételeket ígért az ide letelepedőknek,

- a II. József által 1786-ban adományozott kiváltságlevél, amely a mezővárosok sorába emelte Nyíregyházát és négy országos vásár tartásával ruházta fel,

- az örökváltság 1803-as és 1824-es-es oklevelei, amelyek arról tanúskodnak, hogy a város lakossága az országban az elsők között jelentős összegeket kifizetve megváltotta magát a  földesuraitól, a Dessewffyektől és a Károlyiaktól,

- az 1837-es privilégiált mezővárosi címet(és címert) adományozó királyi privilégium, amely a megváltakozott parasztközösséget egyedi jogokkal ruházta fel.