Nyíregyházát körülölelő bokortanyák egész Magyarországon egyedülállóak. Ilyen településszerkezettel és tanyaszerkezettel ma már alig találkozunk. A kedvező feltételek hatására 1753 őszén Szarvasról, Békéscsabáról, Mezőberényből és Orosházáról mintegy 300 család költözött át, akikhez később a Felvidékről is csatlakoztak. A kétnyelvűség jelenléte (tótul=szlovákul és magyarul beszélés) váltakozó volt a tirpákság körében és történelmében. Viszontagságok során, önerőből építették fel 1786-ra az Evangélikus Nagytemplomot. A Nyírség természetes felszíni adottságait kihasználva, lehetőleg itatóhelyek körül, spontán megtelepedés útján jöttek létre az ideiglenes szállásföldek, amelyek a későbbi a településmagok lettek. Helyüket nem mérnökök jelölték ki, mint az Alföld más helyein.

Mintegy száz éven keresztül tartozéktelepülésként, kettős szálláselv szerint működtek, az állattenyésztés, majd a földművelés érdekeit szolgálták, földközösségben művelték a határt. A gazda állandó lakhelye a városban volt. Minden szálláscsoportnak az ott legjobban elterjedt, vagy legősibb településű család adta meg a nevét. A „bokor” elnevezés a 19. század közepétől terjedt el. Többnyire egy központi tér (tanyaköze) köré szervezett, csoportos kis település, azaz bokortanya alakult ki. 1952-ben összevonták a tanyákat, a közigazgatási átrendezés következtében 3 nagyobb község alakult ki: Nagycserkesz, Nyírtelek, Kálmánháza. Az 1980-as években a legnagyobb, főutak menti bokortanyát kiemelték, belterületté nyilvánították: Manda- és Vajdabokrot, Felsősimát és Rozsrétszőlőt.