Interjú Benedek Miklóssal, a VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának zsûrielnökével. Benedek Miklós Kossuth-díjas mûvész szerint a VIDOR Fesztivál idei színházi versenyprogramja az elõzõ évinél is ígéretesebbnek tûnik.

Ismét õ tölti be a zsûri elnöki tisztét, ami nem kis próbatétel, hiszen augusztus 24. és szeptember 1. között 18 elõadást kell végignéznie, értékelnie. Ha valaki, akkor õ tudja, mennyire színészt próbáló feladat a szórakoztatás, a közönség megnevettetése, hiszen számtalan vígjátékban, kabaréjelenetben bizonyította képességeit, elég csak a városunkban is sokak által látott A nagy négyes, A Napsugár fiúk vagy A folyón túl Itália címû elõadásokra gondolnunk. A 2012-es seregszemlén Pulcinella-díjat, 2013-ban pedig Életmû-díjat vehetett át kiváló alakításaiért a zsûri akkori elnökétõl, az azóta elhunyt Makk Károlytól.

VIDOR-ra várva

– Nemcsak a VIDOR Fesztivál versenyprogramjában való fellépés, hanem minden egyes elõadás elõtt izgulok kicsit – válaszolta kérdésemre. – Bár a Hyppolit, a lakáj 400-szor ment, de szegény Bajor Imi mindig megkérdezte: „No, Miki, izgulunk-e?” Persze, hogy izgultam. A helyszín változhat, de az elõadás lényege nem. Tavaly ismerkedtem meg alaposabban Nyíregyházával. Az állatparkban tetszett, hogy milyen nagy területen élnek ezek a csodálatos állatok. Sétáltam Sóstón, láttam a város fõterén a szebbnél szebb kávéházakat. A tavalyi zsûri nagyon kreatív, színházszeretõ és elemzõ csapat volt: egy jogász hölgy, egy üzletasszony, egy banktisztviselõ, egy gimnazista lány és természetesen Széles Zita kolléganõm a színháztól, de az idén minden társam „civil” lesz. A múlt évinél is jobbaknak, színvonalasabbaknak tartom az idei programban szereplõ darabokat. Nagyon várom már a VIDOR-t, csak az a baj, hogy rögtön utána kezdõdik az új színházi évad.

Három generáció az ország élvonalában

Benedek Miklós élete elképzelhetetlen színház nélkül, legyen szó a szabadidejérõl avagy a fellépéseirõl. Régebben szívesen kártyázott a Fészek Klubban, ma már errõl is „leszokott”. Tavasszal rendez majd egy darabot, sõt, jövõ nyárra is van egy felkérése, azokra készül, ha van egy kis ideje. Abból bizony kevés van, hiszen sok helyen, sokféle elõadásban játszik. Hamarosan színre lép az Ördögkatlan Fesztiválon Sztravinszkij A katona története címû mûvében, majd az Orlai Produkcióban játszott, Szabó Máté által rendezett Heisenberg címû elõadással szerepel Ullmann Mónikával együtt az ország több városában. Nem csoda, hogy neves mûvészünk szinte minden gondolata a színház körül forog, hiszen már az édesapja is országosan ismert színész volt. Óbudán laknak egy kertes ház földszintjén a feleségével együtt, az emeleten pedig a fia, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Tibor a családjával. Gyakran mondogatja tréfásan: Benedek Tibor fiából Benedek Tibor édesapjává vált. Nem tudtam kihagyni a kérdést: a három unokája nagyapjaként is emlegetik-e majd? Az néhány év múlva kiderül – válaszolta tûnõdve. – Szokott-e jóízûen nevetni? – faggattam.

Nem kacagó típusú

– A kérdés jogos, mert nem vagyok „kacagó típusú”, de ha látok egy chaplini alakítást, vagy olyan darabokat, illetve kollégákat, amik vagy akik nagyon szórakoztatóak, akkor természetesen én is tudok nevetni, de inkább a mosoly jellemzõ rám, nem a „térdcsapkodás” – válaszolta a fanyar humoráról, ironikus bölcsességérõl ismert Benedek Miklós.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)