Megyénk gazdálkodásában a fõ hangsúly a gabonatermelésen volt, azonban ezzel nem állt egyenes arányban a malomipar, amelyhez hiányzott a kellõ gõzmalmok megléte. Egy 1870-es írás szerzõje arról panaszkodott, hogy míg más nagyobb városok egymással vetekedve építik a malmokat, addig a megyeieket ez nem érdekli.

Mivel Nyíregyháza a megye kereskedelmi központja, ahol a szomszédos megyék terményei is összpontosulnak, ezért „nagyon célszerû volna nemzetgazdászati szempontból egy elsõrendû gõzmalom építése e helyen”. Ezt követõen több gõzmalom létesült a megyében és a városban is.

A Júlia malmot Schlichter Gyula m. kir. honvédszázados építtette a vasúti (késõbb Széchenyi) úton lévõ régi Zieger-féle malom telkén.

A modern technika vívmányaival épült és berendezett üzem „minden tekintetben alkalmas arra, hogy hatalmas lisztkiviteli piacot teremtsen Nyíregyházán”, ahogyan errõl az ünnepélyes megnyitóján, 1897. december 8-án meg is gyõzõdhettek a jelenlévõk. A tulajdonos feleségérõl, Csengery Júliáról nevezte el a malmot, amely két évvel késõbb a tûz martaléka lett. Schlichter azonban új, a réginél nagyobb és kibõvített malmot építtetett, amelyben a Mechwart-féle kéregöntésû acélhengerek a gabonát sokkal finomabbra és tökéletesebbre õrölték. A malom így alkalmassá vált arra, hogy nemcsak a város, hanem a vármegye tekintélyes részének gabonakészletét feldolgozhassa, sõt elláthassa „a legkényesebb ízlést is kielégítõ liszttel, daranemûkkel”.

1923-ban az egész üzem egy budapesti nagyvállalat tulajdonába került, 1934-ben már a bezárásáról cikkeztek. A malom azonban tovább üzemelt, mígnem 1944-ben a németek felrobbantották. Telkén épült fel 1962-ben a mai Zrínyi Ilona Gimnázium épülete. E telek mögötti utca pedig õrzi a malom nevét, ahol az 1960-as években megnyílt a város köztisztasági fürdõje, amelyet szintén a malomról Júliára kereszteltek. A névadás kitûnõ, hiszen a Júlia gõzmalom udvarán egy idõben strandot is mûködtettek, amely Pavlovits Károly építész tervei alapján épült 1906-ban.

Ilyés Gábor helytörténész