Vassurányban hamarosan beköszönt a tavasz, ha hinni lehet a népi megfigyelésnek. Február 13-án ugyanis már visszatért fészkébe a település egyik gólyája. Jelenleg még egyedül fürkészi a tájat, de napnyugtakor a környékbeliek szerint hangos kelepelésbe kezd, így hívja a párját.

A tavasz hírnökei

A fehér gólya a magyar folklór kedvelt madara. A hazatérő gólyákról évszázadok óta úgy tartják, hogy a tavasz hírnökei. A megfigyelések a legtöbbször be is igazolódnak. Miután egy-egy korábban visszatért példány elfoglalja a fészkét, valóban javulni kezd az időjárás, és beköszönt lassacskán a kikelet.

Évezredekkel ezelőtt alakult ki a gólyák kettős élete

A gólyák nyár végén csapatokba verődve hagyják el hazánkat. Amíg itt tartózkodnak főként rovarokkal, kisebb kétéltűekkel, hüllőkkel táplálkoznak. A rétek és a vizes élőhelyek közelében tűnnek fel a leginkább. A telet általában Afrikában töltik, ahol elegendő táplálékhoz jutnak. Majd a tavasz elején visszatérnek, hogy nálunk költsenek és neveljék utódaikat.

A gólya több más ma nálunk fészkelő madárhoz hasonlóan tízezer évvel ezelőtt, a legutolsó jégkorszak vége felé, a jégtakaró visszahúzódása után nem itt élt a Kárpát-medencében. Költeni nálunk költ ugyan, azonban az évenkénti kis „jégkorszakot” vagyis a telet nem tudja kezelni, ezért az év jelentős részét, több mint felét nem Magyarországon tölti, hanem vonulással, illetve afrikai teleléssel.

Ásotthalmon 2011 óta rendszeresen telel egy gólya, amelyet a település lakói évről évre visszavárnak (Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának Facebook-oldala)

Egyre több gólya telel át hazánkban

Azonban az utóbbi években megfigyelhető, vélhetően a globális felmelegedés miatt, hogy egyre több gólya telel át hazánkban. Ahogy arról korábban is írtunk, az itthon maradó egyedek száma immáron három tucatra tehető. A Csongrád megyei Ásotthalmon a település igazi színfoltja az a gólya, amely immár hetedik éve tölti a hűvösebb hónapokat a nagyközségben. A helyiek a szívükbe zárták, törődnek vele, és rendszeresen kap enni is tőlük.

A magyar kultúra szerves részét képezik

A Kárpát-medencei letelepedésüket jelentős mértékben segítette az emberi tevékenység, a szántók, legelők terjedése, az erdős területek csökkenése, ami remek élelemforrásokat nyitott számukra. Első hullámban a gémeskutakra, kéményekre rakták nagy fészkeiket, majd jött a második nagy költözési hullám a villanyoszlopokra.

A magyarok szívének azért kedves ez a nagy vadmadár, mert gyakorlatilag sokszor a szomszédságunkban él. Termete és hófehér tollazata, akárcsak kelepelése feltűnő. Érdekes továbbá, hogy mind megjelenése, mind távozása – március 15-e és augusztus 20-a környéke – egybeesik nemzeti ünnepeinkkel. Talán ez utóbbi tény is hozzájárul ahhoz, hogy annyira közelállónak érezzük magunkhoz a gólyákat.

Forrás: hirado.hu