Vietnámi útinapló

De át is térnék az utazás „vakáció” részére. Természetesen repülőgép segítségével sikerült eljutnunk Hanoiba. A repülőút, ha csak a levegőben töltött részét számítjuk, körülbelül 11-12 órát vett igénybe. Természetesen számolni kell azzal is, hogy Nyíregyházáról még fel kellett mennünk a budapesti reptérre egy transzferbusszal. Ez volt a szinte elhanyagolható része az út hosszának, 2 és fél óra alatt Nyíregyházáról a budapesti repülőtérre értünk, ahol találkoztunk a Romániából érkező csapattal. A rövid ismerkedés után természetesen következtek a becsekkolás és a különböző reptéri vizsgálatok, folyamatok. Budapestről először Moszkvába utaztunk, az út mindössze 2 óra 5 percet vett igénybe. Leszállás után a reptéri vizsgálat után felkerestük nekünk előírt, megfelelő terminált. Miután 1-2 óra várakozás után be tudtunk csekkolni a Hanoiba tartó repülőjáratra, következett a közel 9 órát igénybevevő repülés.

Az érkezés Hanoi idő szerint a reggeli órákban történt. Ugyanis tudnivaló, hogy 6 órás időeltolódás van a budapesti időhöz képest. Miután leszálltunk, rögtön a hihetetlenül párás levegő és 24 Celsius fok fogadott minket. Bár „csak” 24 fok volt, de a levegő páratartalma miatt körülbelül 30-nak éreztük a levegő hőmérsékletét. Szokatlan jelenség még, hogy szinte ránk tapadtak a ruháink a pára miatt. Eleinte az ottani klíma egy gőzkabinként hat, de nekem sikerült megszokni nagyjából 1 nap alatt. Ahogyan ezzel, az átállással sem volt problémám. Kijelenthetem, hogy jet lag nélkül megúsztam az időzóna-átlépést.

[REKLAM]

A nyugatról érkezőknek eleinte hihetetlenül furcsa világ ez, gondolok eleinte a klímára és az időjárásra, azonban ez még mindig az apróbb része. Ami emellett minden nyugati turistát ledöbbent, az leginkább a közlekedés, valamint az erősen kommunista rendszer. A transzferbusz ablakából a repülőtérről Hanoi belvárosa felé tartva lehet látni a rendszer jeleit, jelképeit, rengeteg vörös zászló, Lenin-szobor, Ho Chi Min mauzóleuma, a vietnámi parlament, vagy akár a miniszterelnöki rezidencia fegyveres őrökkel, ahogy a filmekben látható egy ilyen jelentőségű hely. A közlekedésről a legfontosabb tudnivaló, hogy autók nem nagyon vannak, mert nagyon borsos árat kell értük fizetni, ezért mindenki robogóval jár. Rengeteg robogó, mintha minden autó helyett 4 vagy 5 robogó lenne. Ami szinte hihetetlen, az az, hogy balesetet nem látni a látszólag kaotikus forgalom ellenére. Mert bármilyen hihetetlen, de mégis van rendszer a közlekedésükben. Szerintem egyetlen titka van minden sofőrnek, egy dologra odafigyel, mégpedig magára arra, hogy ő hogyan közlekedik, és előtte mi van. Ha látja, hogy véletlenül elugrik, valaki rögtön megáll és időben észreveszi, hogy neki meg kell állnia. Esetleg furcsa lehet még ilyen helyzetben, ha véletlenül kilépünk egy robogós elé, nem ordibál, káromkodik, még csak nem is mérges, hanem maximum mosolyog vagy kiröhög minket és amint továbbmentünk, elhajt.

Amit a belvárosban feltétlenül meg kell látogatni, fel kell keresni, az a központban elhelyezkedő Hoan Kiem-tó, magyarul a Visszaadott Kard tava. Jellegzetes, hogy a vietnámiak minden régi épülethez vagy természeti adottsághoz kötnek egy mondát, hiedelmet. A Hoan Kiem tavat érdemes nemcsak nappal, hanem éjjel is meglátogatni a kivilágítása miatt. Feltétlenül el kell látogatni Hanoi régi negyedébe, ahol gyakorlatilag bármit lehet kapni. Festménytől kezdve cipőn és a kígyópálinkán át a régi háborús propagandaplakátokig, vagy épp a selyemsálakig. Az árak kedvezőek, de leginkább akkor, ha sikerül alkudnunk. Akár a negyedére vagy harmadára is lefaragható az ár. A régi negyed jellegzetessége még a tipikus vietnámi kocsmák, ahol maga az üzlet körülbelül 8–10 négyzetméter és csak az italok töltését végzik. A vendégek az utcán foglalnak helyet kb. 20 centiméteres műanyag ülőkéken, az italaikat pedig a faládákból összeeszkábált asztalra tehetik.

Némi egyéni pluszköltség ellenében eljutottunk a Hanoitól 100 kilométerre fekvő Ha Long-öbölbe, amely természeti csoda az UNESCO természeti világörökségeinek listájára került. Valamint a James Bond – Az aranypisztolyos férfi egyik forgatási helyszíne volt. Természetesen a Ha Long-öbölhöz is fűződik egy legenda. A legenda szerint a megannyi elszórt szigetet a Jáde Birodalom mennyei sárkányai hozták létre azért, hogy megvédjék Vietnámot az ellenséges seregek támadásaitól. A Ha Long-öbölben ellátogattunk az egyik ott található cseppkőbarlangba, amely hihetetlenül hatalmas volt. A barlangon kívül a sziklákon apró majmok futkorásznak, de nagy szerencse kell, hogy legalább egyet láthassunk, mert nagyon tartózkodnak az emberektől.

Hihetetlen élményekkel gazdagodtam, remélem, minél hamarabb, de életemben legalább egyszer újra ellátogathatok Vietnámba. Ha mindent részletesebben leírnék, szerintem az újság minden lapjának teljes felületét beterítené. De Vietnámot nem lehet leírni! Felfedezni kell!

Rendes Bendegúz