Az octogon.hu-n megjelent, korábban a lap nyomtatott változatában publikált kritika szuperlatívuszokban fogalmaz a kulturális központról:

„A forma megkerülhetetlen, gigantikus szerkezete, masszív, felfoghatatlan pilonjai, nagyszabású konzoljai, a már-már komikusan monumentális struktúra minden körülötte lévő tárgyat relativizált, a házak, az utcák, a kultúrára éhes emberek tömegei mint terepasztal kis elemei sorakoztak a művelődési ház árnyékában. Ugyanakkor a jelenléte mégis emberi léptékű, titokzatos maradt, elindítva a képzeletet, miként lehet mozogni a pilonok és hatalmas gerendák és tartók között, milyen az élet odabent és mi folyik ott kultúra címszóval? A titokzatossága miatt idegen maradt. Az épület eddigi története alatt nem illeszkedett be a városi tudatba, egyetlenegy kiadványba nem került bele, üdvözlőlapra nem került rá. A város identitásában szünetjelként szerepelt. Ha nem szégyelljük a naiv használó pozícióját felvenni és antropomorfizáljuk az előttünk álló épületmonstrumot, azt érezhetjük, hogy a gigászi szerkezetek, a súlyos betongerendák és vaskos pilonok mögött egy olyan épület sejlik fel, ami megszületése óta a szeretetre vágyik, méretei és szokatlan formái miatt a beilleszkedési vágy szülte kisebbségi komplexus hatja át, mindezt az egyediség jelentette idegenség és ebben rejlő tökéletesség teljes tudatával.”

Az ország egyik legismertebb építészportálja az elmúlt hónapokban már szintén részleteiben bemutatta az épület megújítását és ötletes technikai megoldásait.