Új kenyér ünnepe - Hálaadás a templomban és az otthonokban
Augusztus 20-a Szent István király és az államalapítás, valamint az új kenyér ünnepe is egyszerre. A mai ünnepi hagyományok mögött azonban egy olyan paraszti kultúra emléke is ott él, amelyben az új kenyér elkészülte egy hosszú, fáradságos időszak lezárását jelentette. A Sóstói Múzeumfalu augusztus 20-ai programján erről is mesélt Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a Sóstói Múzeumfalu területi múzeumigazgatója.
A falusi ember számára természetes volt, hogy augusztus 20-án Szent István királyra és az államalapításra is emlékeznek, a mindennapi életben azonban az új kenyér ünnepéhez még közvetlenebb élmények kapcsolódtak.
Az új kenyérnek sokkal több figyelmet szenteltek, hiszen ekkor ért teljesen véget az aratás. A malmokból már az új búzából készült őrlemény is bekerült a háztartásokba, és ekkor tudtak új kenyeret sütni”
- mesélte Baloghné Szűcs Zsuzsanna.
Az új kenyér elkészülte egyben egy nagy munka lezárását is jelentette. A szántástól és vetéstől kezdve az aratáson át egészen a malomba kerülő búzáig hosszú út vezetett addig, mire az új lisztből kenyér kerülhetett a család asztalára. Ezért az ünnep egyszerre szólt a háláról, a megkönnyebbülésről és a jövőbe vetett bizalomról.
Hálaadás a templomban és az otthonokban
Az új kenyér ünnepe nemcsak a háztartásokban, hanem a vallási életben is fontos szerepet kapott. A különböző történelmi keresztény egyházak közösségeiben istentiszteleteken adtak hálát az elvégzett munkáért és az új termésért – idézte fel a múzeumigazgató. A kenyérnek ugyanakkor a családon belül is különleges jelentősége volt. A frissen megsült kenyeret a családfő késsel keresztet vetve megszegte, majd mindenkinek adott belőle egy nagy karéjt. Ez a gesztus egyszerre fejezte ki a hálaadást és a család összetartozását.
Egy kenyér, egy család, egy közösség
A kenyér megszegésének szimbolikus jelentése túlmutatott azon, hogy a család tagjai együtt fogyasztották el az új termésből készült első kenyeret.
Ezzel is mutatták, hogy mi egy családhoz tartozunk, összetartozunk, és azt is előrevetítették, hogy a család öröksége fennmarad, hiszen majd bőségesen születnek gyermekek is”
– fogalmazott Baloghné Szűcs Zsuzsanna.
A bőség és a jövő reménye nemcsak az emberekre vonatkozott, hanem a gazdaság, a jószágok és a termés sorsa ugyanúgy része volt ennek a gondolkodásnak. Az ünnep során ezért a portát is megáldották, abban bízva, hogy a következő esztendőben is megfelelő termés, egészség és gazdagság köszönt a családra. Az új kenyér így egyszerre jelentette a mögöttük hagyott munka eredményét és a következő évbe vetett reményt. A Sóstói Múzeumfalu programjai éppen ezt a szemléletet igyekeznek megmutatni a látogatóknak, hogy a kenyér nem csupán egy mindennapi élelmiszer volt, hanem a paraszti kultúrában a munka, a család, a hit, az összetartozás és a jövőbe vetett bizalom szimbóluma is.
