Több mint három évtizedes helytállás

Több mint három évtizedes helytállás

A családja és a természet közelében töltődik fel legszívesebben, a több mint három évtizede a hivatásos pályán szolgálatot teljesítő Dányi Béla tű. ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettese.

– Ezredes Úr, a Magyar Honvédségnél kezdtél 1980-ban. Mi vezérelt erre a pályára?

– Vadászpilóta szerettem volna lenni, akkoriban többnapos felvételi eljárással választották ki a jelentkezők közül a leendő pilótákat. A fizikai állóképességem rendben volt, de a szigorú egészségi alkalmassági vizsgálat után nem választottak be a csapatba. Miskolcon jártam középiskolába, ezt követően jelentkeztem a Katonai Műszaki Főiskola, híradástechnikai üzemmérnök szakára, amit sikeresen el is végeztem, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Haditechnikai menedzser szakán szereztem egyetemi diplomát. 1980-tól húsz éven át a Magyar Honvédség állományában láttam el különböző parancsnoki beosztásokat, a legtöbb ideig a Főhírközpont kötelékében.

[REKLAM]

– Mikor jött a váltás, hiszen a polgári védelmi szakterületen is, több beosztásban láttál el feladatot?

– Az ezredfordulón váltottam és a katasztrófavédelmen belül a polgári védelmi területre kerültem Tiszavasváriba, ahol öt éven keresztül kirendeltség-vezetőként szolgáltam. Természetesen az ehhez szükséges képesítéseket is megszereztem, a katasztrófavédelmi- polgári védelmi szervező szakképesítést, rendészeti szakvizsgát, rendészeti vezetőképzőt végeztem, valamint számos szakmai felkészítésen vettem részt. Ezt követően Nyíregyházán láttam el hasonló beosztást egy éven át. Jelenlegi beosztásomat 2006. szeptember 1-től megbízással, 2007. január 15-től kinevezéssel látom el.

– Több katasztrófahelyzetben, elsősorban vizek kártételei elleni védekezéseknél láttál el irányító feladatokat, de helyreállításnál és újjáépítésnél is irányítottad a munkát. Melyek voltak ezek?

– A 2001-es Tiszai árvízi védekezés nagy kihívást jelentett mint kezdőnek, és ha lehet így fogalmazni nagyon sok gyakorlati ismeretet is nyújtott, sok segítséget kaptam vezetőimtől. A védekezést követően a helyreállítás és újjáépítés szervezésében dolgoztam, szeptemberben Tarpára vezényeltek ahol egy kollégámmal közösen szerveztük, segítettük, hogy a károsultaknak minél hamarabb megfelelő életkörülményei legyenek. A következő évben a Dunakanyarban, Visegrádnál és Dunabogdánynál vettem részt az árvízi védekezés szervezésében, irányításában, majd 2005-ben a Körösöknél kaptam hasonló feladatot. 2008-ban, itthon, a megyében, a tiszai nyári árvíznél szerveztem a védekezést. Két évvel később pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe vezényeltek két alkalommal az árvízi védekezéshez, ahol a legemlékezetesebb és a legnagyobb szakmai kihívást a Felsőzsolcai lakosság kimenekítésének szervezése jelentette. A tavalyi évben Zala, Somogy és Baranya megyéket ért árvíznél dolgoztam az országos helyszíni irányító törzs állományában. Emlékezetemből kitörölhetetlen 2010. október 4-e, amikor az ajkai vörösiszap-tározó fala átszakadt, ahol több millió köbméter erősen lúgos vörös iszap árasztotta el a környező falvakat, így Devecsert, Kolontárt és Somlóvásárhelyet. A katasztrófában kilencen életüket vesztették, több százan megsérültek, és több száz házat kellett lebontani. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra vezényeltek, ahol a törzsben dolgoztam.

– Hogy lehet regenerálódni egy-egy ilyen eset után?

– 1987 óta vadászok, a természetjárást mindig előnybe részesítettem. Emellett, ha nem autóban ülök, akkor szívesen kerékpározom és nem utolsó sorban a napokban lettem nagyapa, megszületett első unokám Emma, akivel remélem, hogy lesz lehetőségem sok időt együtt tölteni.