Az 1898-ban életre hívott Bessenyei Kör a névadó kultuszának ápolása mellett nagy hangsúlyt fektetett az irodalom, a mûvészetek és a tudományok mûvelésére. A Kör meghatározó tényezõ volt a megye és a város szellemi fejlõdésében, társadalmi és kulturális életében. Hosszú története során több ismeretterjesztõ elõadást is szervezett, mint ahogy tette ezt a zenemûvészeti szakosztálya is 90 évvel ezelõtt, amikor Kodály Zoltánt hívta meg elõadónak.
Kodály több alkalommal járt már gyûjtõúton, tartott elõadást a megyénkben. 1926. november 6-án egy Magyar est keretében a székely dalról tartott elõadást a Korona nagytermében. A Nyírvidék tudósítója így harangozta be õt: „Kodály, a magyar zene ihletett ismerõje, a ma élõ legnagyobb magyar zenekomponisták egyike, akinek neve átszárnyalt a magyar határon és dicsõséget szerzett nemzetének".
Elõadásában annak a közös kutatásnak az eredményeit tárta a nagyszámú érdeklõdõ közönség elé, amelyet Bartók Bélával erdélyi gyûjtõútjain szerzett. A magyar zenét egy hatalmas borospincéhez hasonlította, amelyben „a székely dal a százéves tokaji, amelybõl azonban bármennyit iszunk, sohasem fogy ki". Ebbõl a gyûjtésbõl adott át Basilides Mária operaénekes, a „magyar énekmûvészet egyik legkiválóbb reprezentánsa" egy csokorra valót a következõ sorrendben: 1. Molnár Anna, 2. Rossz feleség, 3. Az hol én elmegyek, 4. Egy kicsi madárka, 5. Kit kéne elvenni, 6. Tõlem a nap, 7. Három árva, 8. Kitrákotty mese, 9. Szomorú fûzfa, 10. Egy nagyorrú bóha, 11. Asszony, asszony. Az egyes zeneszámokat zongorán maga Kodály kísérte. „A szombati est felejthetetlen marad mindazok elõtt, akiknek érzékük van a magyar zene kultúrája iránt. A Bessenyei Kör vezetõsége is nagy és elismerésreméltó kultúr­missziót teljesített, amikor lehetõvé tette ennek az estnek a megtartását" – foglalta össze tudósítását a Nyírvidék újságírója.
1972 decemberében emléktábla (képünkön) állításával tisztelegtek e jeles kultúrtörténeti esemény elõtt.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)