A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is. Ezért az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember–november.

Általános javaslat, hogy az odúk röpnyílása lehetőleg ne észak felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja az odúk mikroklímáját, különösen télen. A lakott területeken leggyakrabban használt „B” (cinegék, nyaktekercs és verebek számára) és „D” (seregély, csuszka, füleskuvik, búbosbanka számára) típusú odúk telepítése esetében kihelyezési magasságnak a 2-3 méter tökéletesen megfelel. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepíthetők. Ha lehet, az odúk támaszkodjanak a fa törzséhez, de ha ez nem megoldható (például nagyobb bokorban), az sem baj, a madarakat a fészkelő- és éjszakázóhely lengő mozgása nem zavarja.

Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos szempont, hogy – a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére gondolva – ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4-5 odút 30–40 méteres, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500–1000 méter sugarú körben telepítünk az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.

Sz. T.

(Fotó: internet)