Te elhiszed? – Z. Pintye Zsolt jegyzete

A nagyhét mindig tele van lázas izgalommal. A teve ilyenkor indul el a tű foka felé. Most dől el, elhiszed-e, hogy akkor, ott a hegyen egy ember meghalt és harmadnapra feltámadt. Miattad is. Érted is. Ez a hited legnehezebb, emberi ésszel talán felfoghatatlan, de a legfontosabb kérdése.
„Mivel láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek...”  – jegyzi le Jézus szavait János.
Közben felderül az ég. Kikerekednek a fényes napok. Legyőzték a sötétséget. Zöldbe fordulnak a mezők és mesekék festi az eget. Rügyek, virágok fakadnak, sokszor egyetlen éjszaka alatt. Megrakott kosarakkal gyerekek, viszik a pászkát szentelni. A boltokban tolongás, otthon készülődés. Megtisztulnak az ablakok, akárcsak a megfagyott lelkek. Tavaszillatot kapnak a függönyök. A sódar lágyan ringatózik a forró fürdőben. Nevetni tanít a sárgatúró. Előkerül a kölni, megkeményedik a makulátlan fehér ing gallérja.  „Zöld erdőben jártam...” Húsvétkor a világ újra tanul járni, élni, örülni, enni. És újra tanul hinni a hihetetlenben...