Tar Dániel szerepei a kétarcú Ruminitõl a Rádiósig

Hamar közönségkedvenccé vált Nyíregyházán Tar Dániel, a Móricz Zsigmond Színház mûvésze, aki 2022-tõl tagja társulatunknak, elõtte egyetemi gyakorlatát töltötte itt. Elsõ fõszerepe Viktor volt a Jó estét nyár, jó estét szerelem címû elõadásban, most A padlás Rádiósaként is láthatjuk.

E kettõ között számos mesejáték fõszereplõjeként szórakoztatta a gyermekeket és az örök fiatalokat; jó néhány zenés darabban mutatta meg énektudását; drámai szerepekben is kiemelkedõ alakításainak tapsolhattunk. A humor sem áll tõle távol, tapasztalhattuk a Variációk egy rablásra történetében, melyben Törõ Gergely Zsolttal párban alkottak emlékezetest; s ne feledkezzünk meg a koncertezõ Tar Dánielrõl sem, hiszen a nyíregyházi Három tenor formáció tagjaként sikert sikerre halmoz, tematikus zenés esteknek is részese.

– A sûrû elõzõ évad és némi távollét után két gyerekdarabban tértél vissza. A Bogyó és Babóca elsõ része szenzációs siker volt. Az újabb történet – melyben te vagy Baltazár, a méhecske – hasonlóra számíthat?

– Láttam azt az elõadást, nagyon szerettem a maga egyszerûségével, koreográfiájával, zenéjével, igazán jó színházi élményt adott. Szerintem ugyanez a helyzet a második résszel, amelyik eléggé interaktív elõadás lett. Gyakran bevonjuk a gyerekeket, kifejezetten játékosak, szépen jönnek velünk. Olykor inkább arra kell figyelnünk, hogy ne burjánzzon el aktivitásuk, hiszen a történetet tovább kell gördíteni. Mindent egybevetve jó csapatmunka a Bogyó és Babóca újabb kalandjai, és jó kis mesedarab lett, azt gondolom.

– A Rumini Tükör-szigeten címszereplõje vagy. Milyen figura õ?

– Tizenvalahány könyv született Rumini kalandjairól, ebbõl talán négyet ismerek, nagyon jó volt olvasni. A Tükör-sziget érdekes történet, izgalmas elõadás, szép és tartalmas dalokkal, amelyeket meg lehet tölteni lélekkel. Külön hálás vagyok azért, hogy nemcsak szépfiút kell benne játszani, hanem el lehet vinni egy másik irányba, hiszen két karaktert formálok benne: egy jó és egy gonosz Ruminit. Utóbbi, amikor kimászik a tükörbõl, onnantól õ a Tükör-sziget új ura, átveszi a hatalmat. Egészen más mozgásvilágot találtunk ki számára a koreográfussal, és érdekes hangot. Kíváncsi vagyok, miként reagálnak rá a gyerekek. Remélem, némi hidegrázós félelmet, pici ijedtséget ki tudok váltani belõlük.

– Jó gonosznak lenni?

– Nagyon!

– Február 14-én Minden most kezdõdik el címmel Valentin-napi koncertet adtok Kosik Anitával a Bencs Villában.

– Nem én választottam a címet, de nagyon örültem neki, mert az én életemben most kezdõdik el valami új, bár még nem tudom, merre fut ki. De jön, érzem. Számomra nem volt kérdés, hogy Anitával szeretném ezt a koncertet létrehozni, szerencsére az elõadások és a próbák lehetõvé teszik. Amikor legelõször összeültünk, kb. öt perc alatt összeraktunk húsz számot. Mindkettõnknek nagy a repertoárja, gyönyörûen össze lehet fésülni, az ízlésünk is hasonló. Sokszínû lesz az est: musical-duettek, sanzonok, gyönyörû francia dalok hangzanak el, köztük olyanok, amelyek eddig még nem. Szeretem, ha valami újat tudunk mutatni. Nagyon nagy szeretettel várjuk a nézõket, remélem, csodát fognak látni, vagy valami hasonlót.

– Édes-bús koncertre számítsunk?

– Keserédes lesz, igen. Amilyen a szerelem. Igazából szerintem a közönség is ezt várja, nem csupán vidámságot, hiszen nem csak a boldogságról szól a szerelem.

– A padlás. Eredetileg te lettél volna a Rádiós, de másként alakult, most viszont átveszed a szerepet. Korábban milyen viszonyban voltál a musicallel?

– Soha, sehol nem láttam, persze a zenéjét ismertem. Valószínûleg tudatosan nem néztem meg, mert tudtam, hogy egyszer el fogom játszani.

– Tehát lélekben régóta készültél rá.

– Igen. Eredetileg úgy volt, hogy én leszek itt a Rádiós, de az élet akkor közbeszólt. Már elsirattam ezt a darabot. A premiert Gulácsi Tomi miatt néztem meg, de annyira felfokozott állapotba kerültem, hogy ki kellett mennem sétálni az erdõbe. Ott azon vettem észre magam, hogy a tisztáson teli torokból éneklem a Fényév távolságot.

És milyen a sors, pont olyan élethelyzetben jött ez a darab, amikor jönnie kellett! Kifejezetten segít most egy gyászfeldolgozásban. Sokat készülök az elõadás elõtt, hallgatom a Fényév távolság zenei alapját, azért, hogy igazán el tudjam énekelni a színpadon. A személyes kapcsolódás okán nagyon nagy hatással van rám már a zenéje is. Valakirõl szól most nekem ez a dal, akit el kell, hogy engedjek fényév távolságba, messzire magamtól.

Nagyon áldott helyzet alakult ki a darabot illetõen. Azt hiszem, legjobb barátomként említhetem kollégámat, Gulácsi Tamást, és persze a párját, Kosik Anitát, akik rengeteget segítettek, hogy a színházba visszakerüljek. Nagyon arrafelé állt a léc, hogy nem folytatom a pályát... Az egyik nap megfordult a fejemben, hogy megkérdezem Tomit, visszavehetem-e a szerepet. Ahogy ezt kigondoltam, csörgött a telefon, õ volt. Megkért, vegyem át tõle, mert nagyon leterhelt... Sosem felejtem el azt az estét, 10 perc múlva fent voltam a lakásában. Iszonyú sokat segített, az összes karaktert eljátszotta körülöttem, míg én tanultam a Rádiós szerepét (a dalok „megvoltak”). Két színpadi próbával sikerült átvennem.

– Újból lesz Variációk egy rablásra... Sikerdarab, óriásit játszottatok Törõvel. Visszatapsolták?

– Mondhatni, igen. Nagyon sok ember kérdezte, miért nem láthatják, pedig jó hírét hallották. Fõként ifjúsági bérletben játszottuk, lement belõle 27 elõadás, melybõl csak hét szólt a felnõtteknek. Beszéltük is Gerivel, hogy ezt a rengeteg munkát vétek lenne kidobni. Senki mással nem lettem volna képes rá, mint vele, nagyon szerettünk együtt dolgozni, meg tudtunk beszélni minden konfliktust. A felújított változat még jobb lesz, több idõt tudunk ráfordítani, felturbózzuk.

(Szerzõ: Kováts Dénes)