Szeretett városunk, Nyíregyháza – A válogatott Sitku Ernő tudatosan tért vissza otthonába

Szeretett városunk, Nyíregyháza – A válogatott Sitku Ernő tudatosan tért vissza otthonába
Itt éppen időt kér a nyíregyházi kosaras legenda, de a tekintete általában nem ilyen szigorú...

Nyíregyházáról indulva bejárta a világot, majd a pályafutása záró szakaszában a pályán, annak befejeztével pedig azon kívül segíti városát. De nem a pálya „széléről”, mert nagyon is benne maradt az országos vérkeringésben: a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökségi tagja és az U18-as válogatott csapatvezetője, így járja az országot és Európát, itthon pedig a Sportcentrum sportigazgatója. A visszavonultatott meze ott lóg az Aréna falán, ő pedig ott él a nyíregyházi sportért. (Megjelent a Nyíregyházi Napló július 19-ei számában.)

 

A sok „nyíregyházizás” mellett a rend kedvéért tegyük hozzá: itt született, de Kállósemjénben nevelkedett, s a nagykállói Korányiba járva indult el a megyeszékhelyhez köthető első korszaka. A testnevelő tanára ugyanis magassága miatt a kosárlabdát javasolta neki, s nemsokára Máté János tanár úr vette észre a pályán, elcsábítva a főiskola csapatába. Így Sitku Ernő (a fagyos időszakot leszámítva) naponta motorra pattant, hogy edzésbe álljon, majd később társaival megnyerje az NB II-t. S egy igazi különlegesség: ebből, a már másodosztályú csapatból lett utánpótlás, sőt felnőtt válogatott úgy, hogy egy másodpercet sem lépett még parkettre az A csoportban...

A halhatatlanok között

– Nagyon szerettem akkor is Nyíregyházát, büszke voltam, hogy innen lehettem a nemzeti csapat tagja – mondja Sitku Ernő, aki 149-szer (!) húzhatta magára a címeres mezt.

– 1994 és 2005 között – a dobogós helyeket nem számítva – valóban szép sikerek részese lehettem: négyszeres magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes és 1997-ben, a Budapesti Honvédos korszakban az Év Játékosa lettem. De az egyik legnagyobb élmény a ’99-es Európa-bajnokság: játszhattam abban a csapatban, amelyik 30 év után jutott ki a kontinensviadalra – emlékszik vissza.

S aki ismeri Ernőt, tudja, hogy magasságához mérhető a szíve és a szerénysége is, ezért a szerkesztő teszi hozzá, hogy beválasztották a 100 Halhatatlan Magyar Kosárlabdázó közé is...

Hazavágyott

– 2005-ben tértem vissza, ami tudatos döntés volt. Mellesleg, egyáltalán nem levezetni, hiszen még évek múltán is válogatott voltam az akkor első osztályú nyíregyházi csapatból. Egyszerűen vágytam haza. Ez valószínűleg beállítottság kérdése is, de én innen származom, itt, Szabolcsban érzem jól magam, közel a családomhoz – ez az otthonom, a főiskolai, egyetemi évek is ide kötnek.

- Nyíregyháza egy olyan élhető város, ami mindent megad számomra, amire szükséges lehet, akkor is, ha nincsenek hegyeink, folyóink – de minden más igen. Külön öröm, hogy a sportolói pályafutásom végeztével is megtaláltam a helyem a Sportcentrumnál, mert mindig arra vágytam, hogy segítsem a nyíregyházi sportot.

Adottak a körülmények

Sitku Ernő azt mondja: ehhez minden szempontból adottak a körülmények, hisz bárki megtalálhatja a sportolási, edzési lehetőséget a kondipályákkal, futókörökkel, szabadidős lehetőségekkel, a Mozdulj Nyíregyháza! rendezvényekkel, de ott van a hagyományos Mikulás- és Nyuszi-futás is, aztán vannak szép, új létesítményeink, a jégpálya, a nemsokára elkészülő új uszoda, a Continental Aréna pedig nemzetközi színvonalú.

Más városokkal is összehasonlítva látja, hogy az önkormányzat igazi partner és biztos háttér ehhez.

– Mindennél többet mond talán, hogy a kosárcsapatunkhoz jött két dunántúli fiatal, ide, „keletre”, egy év elteltével pedig ők maguk is szeretnének nálunk maradni... – mondja.

S hogy min változtatna? Talán annak örülne, ha a városban egy kicsit az esti élet mozgalmasabb lenne – bár neki a sport jelenti a szórakozást, kikapcsolódást.