A borjak születése problémamentesen zajlott, az apróságok makkegészségesek. Világrajövetelük után már néhány perccel lábra álltak, s követték anyjukat, pár naposan pedig már csaknem ugyanolyan gyorsan szaladnak, mint a kifejlett állatok.
Hogy nyugodt körülmények között fejlődjenek, külön „szarvasovit” kerítettek el nekik, ám ahogy felerősödnek, csatlakozni fognak a tenyészcsapathoz, ami a picikkel együtt már 16 tagot számlál.
A kicsik 5-6 hónapos korukig szopni fognak, de 2-3 hetesen már elkezdik kóstolgatni a szálas takarmányt is.

A borjak születése a természetben is ebben az időszakban történik, hiszen így a késő tavaszi, kora nyári állatok már elég erősek ahhoz, hogy csatlakozzanak csordájukhoz az őszi nagy vándorlások idején, ahol 15–65 kilométert tesznek meg naponta.
Patái szélesek, akár egy hócipő, így nem süllyed el a hóban és a mocsaras területeken. A hideg ellen vastag, sűrű szőrzet védi. Skandináviában a csordák pár száz állatból állnak, Észak-Amerikában – ahol karibunak nevezik – az ötszázat is meghaladja.
A kicsik fején egyéves korban kezd el nőni az agancs, s ennél a fajnál – a szarvasfélék között egyedülálló módon – mind a 2 nem viseli azt.

Az északi-sarkvidéki nomád népek számára a rénszarvas a legfontosabb állat, a mi háziállataink sarkvidéki megfelelője. Több mint 3 ezer éve szelídítették meg, tejét, húsát, szőrét, agancsát is felhasználják, s teherhordásra is alkalmazzák.