Szaxofonistánk, Molnár Zsanett

– Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével és miért pont a szaxofont választottad hangszeredként?
– Sokáig Balmazújváros volt a lakhelyem, ahol nagyon magas szintű zeneoktatás zajlik, sok ott tanult zenész kerül és került ki később külföldi egyetemekre és híres zenekarokba. A zene a mindennapjaim része volt gyermekként is, addig néztem egy mesét, míg a főcímdalát kívülről nem fújtam. A helyzet adott volt, zenét akartam tanulni és lehetőségem is nyílt rá a Balmazújvárosi Alapfokú Művészeti Iskolában. Eleinte a népzenével kezdtem foglalatoskodni, citeráztam, majd később klarinétoztam. Társhangszerként vettem fel a szaxofont és végül úgy döntöttem, ez lesz az a hangszer, amivel felvételizni szeretnék a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolába.

EGYEDÜL GYAKOROL

– Mennyi időd jut gyakorlásra és hogyan szoktál „tréningezni”?
– A gyakorlás az ősi mumus minden zenésznél, nálam is az a mai napig. Néha le kell mondani a társasági programokról és áldozni kell a szabadidőből. Gyakorolni egyedül szeretek, mert úgy sokkal jobban tudok koncentrálni. Vannak kurzusok is, amikor eljön egy híres külföldi előadó és bizonyos összegekért lehet hozzá jelentkezni.

– A híres szaxofonisták közül vannak-e kedvenceid, akik zenéjükkel hatottak Rád?
– Én egy hazai nagyszerű szaxofonművészt mondanék, Puskás Leventét. Nagyon jó tanár és sokat lehet tőle tanulni. Sok koncertjén részt vettem a Budapest Szaxofon kvartettel és szólóban is. Mindig élvezetes, színvonalas műsort nyújtott, de akár mondhattam volna ugyanígy Seleljo Erzsébetet is. Aki nagy hatással volt még rám, az Christian Wirth, több kurzusán is részt vettem és mind örök emlék marad.

A PÁLYÁZATI HANGVERSENY DOBOGÓSA

– Mely versenyeredményeidre vagy a legbüszkébb?
– A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában régi hagyomány megrendezni a Pályázati Hangversenyt. Ezen azok a növendékek vehetnek részt, akik klasszikus zenei tanulmányokat folytatnak és kimagasló eredményeket értek már el. A 2013-as évben második helyezést értem el ezen a megmérettetésen. Azt hiszem, erre vagyok a legbüszkébb. Csodálatos élmény volt másodikosként a második dobogóra felállni. (mosolyog)

– Melyik fellépésedre emlékszel vissza legszívesebben?
– Kilencedik osztályban az év végi vizsgámon csodálatos érzés kerített hatalmába a színpadon. Olyan volt, mintha eggyé váltam volna a zenével. Hallgattam magam, mintha a közönség soraiban ülnék, és tudtam, éreztem, hogy tetszik a nézőknek, amit csinálok. Felemelő és nagyon meghatározó része volt ez az életemnek, sokszor ebből az emlékből merítek erőt.

A JÖVŐ ZENÉJE

– Hogyan képzeled el a jövődet, a szaxofonisták között szeretnél tevékenykedni?
– A zene mindig része lesz az életemnek, de nem hiszem, hogy örökké a rivaldafényben szeretnék úszni. Ha nagyon előre gondolok, anyaként képzelem el magam, családdal és megbízható, kiszámítható munkahellyel. A színpad pedig, valljuk be, nem feltétlenül megfelelő erre. Végzős tanulóként már erősen gondolkodtam a továbbtanuláson. A zeneterápia nagyon tetszik, szép szakmának tartom, és még gondolkodom egy művésztanári alapdiplomán is. Még nem döntöttem biztosan, ez a jövő zenéje lesz. (mosolyog)

Farkas Fanni