A hívást dr. Nedeczkyné Németh Orsolya mentésirányító fogadta, aki azonnal odavezényelte az alig 5 percnyire lévõ, legközelebbi mentõegységet, miközben felváltva instruálta a segítõkész, ám még mindig pánikban lévõ nagymamát és a pillanatokon belül édesanyává váló nõt, mit kell tenniük. Mire a mentõ a helyszínre érkezett, a bajtársainak csak az újszülött kislány és az édesanya vizsgálatával, ellátásával kellett foglalkozniuk, majd stabil állapotban a szülészeti osztályra szállították õket. A nem mindennapi élményrõl a nyíregyházi mentésirányítóval, dr. Nedeczkyné Németh Orsolyával beszélgettem...

HAMAR VILÁGRA JÖTT

– A várandós nõ édesanyjától kaptam a hívást. Elmondása szerint elfolyt a kismama magzatvize és szülési fájdalmakról számolt be. Abban a pillanatban, ahogy a címet sikerült tisztázni, elindult a legközelebbi mentõegységünk a helyszínre. Közben telefonon tartottam a kapcsolatot a kismama hozzátartozójával, utasításokat adtam, hogy mit tegyen. Le kellett fektetni az anyukát és segíteni neki, hogy felvegye a szülési pozíciót. Amíg a baba meg nem született, megkértük, hogy a kicsi várásához szükséges eszközöket tegye a kismama mellé. Mire ezekkel végzett, akkor már meg is indult a szülés és világra jött a baba nagyon rövid idõn belül. Rögtön felsírt, jó erõteljesen, hallottam a telefonban. Ez nekem is nagyon megnyugtató érzés volt, mert megtudtam, hogy minden bizonnyal egy egészséges újszülöttrõl van szó. Ezt követõen elmondtam, hogy mi a teendõ a babával, de mire szárazra törölték a kicsit, már a mentõk ki is értek a helyszínre és a további ellátását ők végezték el – emlékezett vissza Orsolya.

„NAGYON JÓ ÉRZÉS, AMIKOR TUDUNK SEGÍTENI”

– Ez mindig egy nagyon jó érzés, amikor tudunk segíteni, ráadásul tesszük ezt egy új élet megszületésénél. Bár elõfordulnak otthonszülések, de nem túl gyakoriak. Amióta az Országos Mentõszolgálatnál dolgozom, háromszor vezettem le ilyet telefonon keresztül. Mindegyik alkalommal érett kisbabák születtek és ez mindig emlékezetes, felemelõ érzés marad.

SOK A BELGYÓGYÁSZATI ESET

A Nyíregyházi Mentésirányítási csoportban napi szinten több mint 200 hívást kezelnek le. A többségüknél szükség van arra, hogy a mentõk ki is vonuljanak, de elõfordulnak olyan segítségkérések is, amelyek tanácsadással zárulnak, vagy éppen elég, hogy az ügyeletes, netán a háziorvos menjen a helyszínre. Orsolyától tudom meg, hogy az esetek többsége általában belgyógyászati (vesekövesség, ájulások, magas vérnyomás), de gyakoriak a balesetek is.

FULDOKLOTT, DE ÉLETBEN MARADT

– Az első hívásaim egyike is nagyon emlékezetes maradt a számomra és a mai napig visszaemlékszem rá. Félrenyelés kapcsán hívtak mentõt egy idõsebb beteghez, aki fuldoklott. Én fogadtam a hívást és telefonon keresztül adtam az instrukciókat, hogy miket kell tenni, hogy a helyszínen levõk megpróbálják az idegen testet eltávolítani. Hála Istennek sikerült és életben maradt a beteg. Ez is olyan jó élmény volt, sosem feledem el.

Orsolya azt mondja, gyakori, hogy a bejelentõk a riasztó helyzet miatt pánikban vannak, nem tudják, hogy mit tegyenek és ilyenkor nehéz rávenni õket arra, hogy mûködjenek együtt.
– Ez egy kihívás számunkra is, éppen ezért nagyon fontos a jó kommunikáció, hogy rávegyük a bejelentõt, mûködjön velünk együtt, bízzon bennünk, és ha azt csinálja, amit mondunk neki, fog tudni segíteni, amivel akár életet is menthet.
Miközben írásom utolsó mondatait gépelem be, megcsörren a telefonom. A várandós unokatestvérem. Azt hittem, eljött az idő. De nem. Mi még várunk 21 napot. Legalábbis a tervek szerint...

(Szerző: Bruszel Dóra)