„Pünkösdi királyság nem nagy uraság” - Pünkösd, a néphagyományok tükrében
A pünkösd, a karácsony és a húsvét mellett a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon a Szentlélek eljövetelét ünneplik. Neve a görög pentekosztész, azaz „ötvenedik” szóból ered, mivel pünkösdöt a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Május 10. és június 13. közé esik, ebben az évben június 9-10-én lesz. Dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató írása.
A pünkösd a húsvéti idő lezárásának, az Úrjézus mennybemenetelének ünnepe, ugyanakkor a termékenységet, megújhodást, tavaszt köszöntő szokás is. A hagyományos paraszti kultúrában is jeles napnak számít, így a pünkösdhöz különböző eredetű és korú szokások fűződnek. A legrégibb népszokás az ügyességpróbákkal – lóverseny, bikahajsz, kakasütés – egybekötött pünkösdikirály-választás. Ez egyfajta beavatási szertartás, ügyességi verseny, ahol a győztes elnyeri a pünkösdi királyságot.
A lakodalmakba is hivatalos volt
Farkas Pál a Honderű 1846. évi számában részletesen ír a „rakamazi királyfutásról”. Mint írja, „e királyság csupán futás mestersége által nyerhető el. A király ezen egész évben lovát, s ökrét nem őrzi, õ csak parancsol, s parancsát a kisbíró hajtja végre”. A királyság egy bizonyos ideig (egy nap, egy hét, egy hónap vagy egy év) tartott, a helyi szokásnak megfelelően. A király számos kedvezményre volt jogosult, például ingyen ihatott a kocsmában, hivatalos volt a lakodalmakba, mulatságokba. A pünkösdi királyság azonban rövid, múló, értéktelen hatalom, mint ahogyan ez a köztudatba is bekerült. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösd vasárnapján akarták királlyá koronázni. Valakinek azonban idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége. A kedvezőtlen előjel elkerülése végett előrehozták pünkösd szombatjára.
A templomokat zöld ágakkal díszítették
A szokások közül szinte az egész megyében ismerték a lányok-legények falufeljáró köszöntését, a pünkösdölést és az adománygyűjtő pünkösdikirályné-járást (mavagyonolást), a kislányok termékenység-varázsláshoz kötődő köszöntőjét. „Elhozta az Isten, piros pünkösd napját. Mi is meghordozzuk Királyné asszonykát.” – a Nyírség középső részén ezzel a mondókával mutatták meg a pünkösdi királynét a házakba betérő fiatalok. A jókívánságaikért pénzt, ennivalót kaptak, melyet leggyakrabban közös mulatozásokkal összekötve fogyasztottak el. Megyénkben május elsejéhez kötődött a májusfaállítás szokása, s pünkösdkor tartották a májusfa ünnepélyes kidöntését, „kitáncolását”. Érdekességként kell megemlítenünk, hogy a tirpák tanyabokrokban valamikor pünkösd napján állították főleg a mesterlegények a májusfát, ami aztán a templomba is bekerült. Márkus Mihály leírása alapján tudjuk, hogy Nyíregyházán az evangélikus nagytemplomban a XIX. század közepén állították az utolsót. Itt a májusfa úgynevezett közösségi típusáról van szó. A források szerint az egyház presbitériuma megtiltotta a májusfa állítását, mert a „béállított májfák főfájást okoznak”. A tilalom azonban csak részleges lett, mert az oltár és az orgona körül mégis szabad volt két-két májusfát felállítani, ugyanúgy a templom előtt is. A leírások és az adatközlők szerint a templomokat ezen a napon zöld ágakkal díszítették fel, például Biriben nagy tölgyfaágakkal, Büdön diófaágakkal. Több településen a templom padlózatát virágszirmokkal és kakukkfűvel szórták tele. A miséről hazamenet mindenki tört egy kis ágat vagy levelet, amit aztán otthon szentelményként használtak. A szentkép mögé tűzve, vagy az imakönyvükben tartották, és vihar, jégeső ellen épp úgy tettek belőle a tűzre, mint a szenteltbarkából. Pünkösd arról is ismert, hogy több jeles búcsújáró helyünk kegyképe ekkorra lett felszentelve. A legismertebb ezek közül Csíksomlyó, amely az összmagyarság jelképévé vált. A beregi, szatmári falvakban a lányok pünkösd hajnalán megmosakodtak a Tiszában, hogy elkerülje őket a kelés. Igyekeztek a hajnali harmatban – ugyanúgy, mint nagypénteken – is megmosakodni, hogy arcuk pirospozsgás legyen. A Nyírségben pünkösdvasárnap reggel zöld lombot kötöttek a kapufélfákra. Az ünnep délutánján a fiatalok összefogódzva nótaszóval a faluvégi rétre vagy ligetbe vonultak, ahol vidáman szórakoztak. A pünkösd szinte mindenütt mulatsággal, tánccal végződött.
A pünkösddel kapcsolatosan több időjárás- és termésjóslásra is van példa: ha pünkösdkor esik, jó termés várható, ha viszont szép az idő, sok bor kerül a pincékbe. A pünkösdnapi tilalmak a mezőgazdasági munkákra, a házimunkára, kivált a kenyérsütésre vonatkoztak. Pünkösd táján már sok háznál fogytán volt az ennivaló, erre utal a szólás is: „karácsonyba kalácsot, húsvétba kenyeret, pünkösdbe csak ahogy lehet!”
