Alig volt több 30 évesnél, amikor megkapta a columbiai filmfesztivál legjobb rendezői díját, s azóta is számtalan elismerés jelzi tehetségét. A múlt század végén egyik lapszámunkban azt jövendöltem, hogy egy évtizeden belül felkerülhet valamelyik filmjével az arany szobrocskára jelöltek listájára. Ha negyvenesként nem is, de ötvenesként hajszál választotta el tőle: a legjobb hat helyett a kilencben volt benne a Kristóf Ágota regénye nyomán készült mozijával. Ugyanakkor színházban is rendezett már darabokat Washingtontól Oslóig többfelé. Évekkel ezelőtt olyan legendássá vált előadások megszületése felett bábáskodott városunkban, mint A vágy villamosa és a Ványa bácsi. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? – kérdeztem tőle.

Szász János hazatalált Nyíregyházára

– Engem nagyon sokfelé sodort azóta az élet Magyarországon és külföldön, de semmi nem fogható ahhoz, ahogyan ebben a városban, ezzel a társulattal, szellemiséggel, végtelenül szabadon tudtam dolgozni. Életem legjobb periódusa volt. A Ványa bácsinál szerintem azóta sem csináltam különbet, pedig már elég sok előadást rendeztem. A legjobb munkám, amit az életemben csináltam. Nagyon közel vagyok ehhez a városhoz s a színészekhez. Ide visszajönni egy hazatalálás. Jó barátok vagyunk Tasnádi Csabával, de abban az időszakban nem hívtak rendezni, amit én elfogadtam. Schlanger Andrással, az új igazgatóval is ősrégi időktől fogva ismerjük egymást. Ő tudja, milyen ide visszatalálni, újrakezdeni. Ez nála is mélyen érzelmi dolog.

Összeveszett Verebes Istvánnal

Mint elmondta, mind a két előadás „megszülése” nehéz volt, ahogyan mindegyiké, nem adtak be „érzéstelenítést” maguknak, szigorúan szembenéztek az életükkel... Mind Tennessee Williams, mind Csehov darabja nagyon alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen fel az ember önmagának, de azért csodálatos időszak volt. Egyszer nagyon összevesztek az akkori igazgatóval, Verebes Istvánnal, mert rendezőként azt akarta, hogy a Krúdy Kamarába ne elöl jöjjenek be a nézők, hanem hátul, s mivel ez egy vidéki darab, a közönség bárányokon keresztül érkezzen be a színházba. Nagyon megsértődött, amikor Verebes István ezt elutasította, de este már újra próbált. Ezt soha nem fogja elfelejteni, de azért szerinte ez is nagyon rendben volt.

Fiatal, izgalmas csapat játszik a Hedda Gablerben

– Hogy bizonyos filmekkel hova jut az ember, például, hogy A nagy füzet az Oscarra jelölés során bekerült a legjobb kilencbe, nagyon fontos dolgok, de ezek nem csaptak be. Nem hiszem, hogy ettől én kivételezett lennék, s nekem bármi járna. A nem Magyarországon eltöltött színházi időszakok a legkedvesebbek számomra az azóta eltelt 17 évből. Amerikában két előadásom különösen jól sikerült: egy Kurázsi mama és egy Marat, Norvégiában pedig A kaukázusi krétakör és egy Hair. Most Ibsen Hedda Gabler című művét visszük itt színre, de hogy milyen lesz a mi olvasatunkban a címszereplő, az csak a próbafolyamat végén derül ki, hiszen a színészekből indulok ki mindig; a kapcsolatunktól, az őszinteségünk fokától függ a végeredmény. Természetesen van gondolatom róla, jó belehelyezni abba a világba, ahol élünk, hiszen nem egy múzeumi darab a mű, fiatalok játsszák, egy nagyon izgalmas csapat. Mindjárt kezdődik az első olvasópróba, beszélgetünk, próbálunk... Október közepén lesz a premier.

Újabb filmet készít

Nem csak Nyíregyházán dolgozik ezekben a napokban. Szeptember elején lesz egy premierje a Pesti Színházban, ahol a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabot mutatják be. Az itteni bemutatója után pedig megy vissza Pestre, mert egy filmkészítés kellős közepén járnak. Egy 1925-ben történt brutális gyilkosságnak a történetét dolgozzák fel, amikor is egy házaspár eltette láb alól a nekik pénzt adó dúsgazdag hentest. Az esetet egy kuplé is megörökítette: „Lédererné, mi van a kosárban? / Kodelkának keze, feje, lába.”

Sz. Kántor Éva