Nyíregyházi kutató is esélyes

Már hagyomány, hogy a csatorna minden évben odaítéli valakinek Az év embere címet. Idén 10 személyt jelöltek a díjra, köztük a Nyíregyházán született kutatót, dr. Kis Zoltánt és kollégáit.

– Száz betegből mindössze negyven túlélő. Így lehet számokban kifejezni az elmúlt évtizedek legsúlyosabb ebola-járványát. Aki tehette, messze elkerülte Afrika fertőzött területeit. Kis Zoltán, az Országos Epidemiológiai Központ Nemzeti Biztonsági Laboratóriumának vezetője, és Pályi Bernadett azonban épp a betegség gócpontjába, Guineába utazott, hogy az ebolás betegek vérmintáit vizsgálják, és ki tudják mutatni, ki kapta el a fertőzést és ki nem. A két virológus ma is bármikor újból nekivágna Afrikának, ha a segítségükre lenne szükség. Forrás: RTL KLub

A döntést most is a nézőkre bízzák. Szavazni ide kattintva lehet.

A fiatal kutatóról a Nyíregyházi Napló október 24-i számában is olvashattak:

Nyíregyházán született kutató vizsgálta az ebolás vérmintákat

Az elmúlt közel egy évben megannyi városunkban készült egyedi és különleges dolgot mutattunk be a kedves olvasóknak a Made in Nyíregyháza rovatunkban. Ám az itt születettekre is büszkék lehetünk. Esetünkben egy olyan fiatal virológusra, aki nem félve a veszélytől, elutazott Afrikába, egy Ebola-járvány sújtotta területre, hogy ott vizsgálja a fertőzésgyanús emberek vérmintáit és segítse a vírus megfékezését. Ő dr. Kis Zoltán, nyíregyházi születésű virológus.

A fiatal kutató már csak látogatóba érkezik Nyíregyhá­zára. A megyeszékhelyen született, ide járt általános iskolába, majd pedig középiskolai tanulmányait a Krúdy Gyula Gimnáziumban folytatta. Családja még itt él, de az egyetem és azt követően a szakmai pályája egy másik városba szólította. Ennek ellenére, ha megkérdezik tőle, még mindig azt mondja, hogy ő nyíregyházi, csak most Pesten dolgozik, ahol veszélyes kórokozókkal foglalkozik. Beszélgetésünk kezdetén elmondta, hogy a mikrobiológia mindig is érdekelte és a vírusok voltak a kedvencei, ezért sem meglepő, hogy az élet ebbe az irányba sodorta.
– Az Országos Epidemiológiai Központban található Nemzeti Biztonsági Laboratórium tagja az európai mobillaboratóriumi hálózatnak, amelyet az Európai Unió finanszíroz. Ez a hálózat azért jött létre, hogy ha Afrikában kitör egy, a mostanihoz hasonló veszélyes kórokozó vagy baktérium okozta járvány, akkor meglegyen a megfelelő európai válasz és tudjunk segíteni – kezdte a beszélgetést a fiatal kutató. – Márciusban jöttek a híradások, hogy az Ebola felütötte a fejét Afrikában, a hálózat pedig aktivizálódott. Nem sokkal a járvány kirobbanása után, a második csapattal utaztam el Guineába, ahol az első megbetegedések történtek. A háromhetes ott tartózkodásom során fertőzésgyanús emberek mintáit, leggyakrabban a vérüket vizsgáltam – hangsúlyozta.

BORZALMAS KÖRÜLMÉNYEK

– A higiéniás viszonyok rendkívül rosszak voltak Guineában. Nincs csatornázottság, nagyon sok esetben nincs folyóvíz és áram. Ha egy vedérbe sikerült is vizet gyűjteni, azzal takarékoskodni kellett, mert nem volt arra biztosíték, hogy másnap is lesz. Az utak alig voltak járhatóak, a körülmények pedig önmagukban is borzalmasak – számolt be tapasztalatairól a fiatal szakember.
– Hogy fogadtak titeket a helyiek? – kérdeztem tőle, miközben mindvégig az járt a fejemben, mi vihet egy szakmailag is sikeres fiatal kutatót egy ilyen területre, ahonnan mi mindennap azt halljuk a médiában, hogy már több százan haltak meg.

ILYEN NEM IS LÉTEZIK

– Mi el voltunk különítve a betegektől, noha a laborsátor karnyújtásnyira volt a betegek sátrától a kezelési központban. Láttuk az emberek beérkezését, és sajnos azt is, hogy a sátrunk mögött a halottakat kiadták. Hallottuk a siratóénekeket is. Nem tudtunk a helyiekkel beszélgetni. Guineában volt, aki félt az Ebolától, akadt olyan is, aki azt mondta, hogy ez a betegség nem is létezik, míg mások meg voltak győződve arról, hogy a fehér ember vitte be a betegséget az országba. Mi a laborban dolgoztunk, ami egy sátor volt, és leggyakrabban vérmintából, vizeletmintából, toroktörletből és anyatejből dolgoztunk. Egyszer egy kismamát hoztak be hat hónapos gyerekével. Ki kellett derítenünk, hogy ha a kisgyereket szoptatta, volt-e az anyatejben vírus és átkerült-e a pici babába. Kiderült, hogy volt vírus, de szerencsére a gyermek nem fertőződött meg – mesélte tapasztalatairól.
– Milyen problémákkal küzdöttetek az ottani munkátok során? – Vittünk magunkkal felszerelést. Az első csapat elvitte az eszközök nagy részét, mi pedig az utánpótlást. A kolléganőmék viszont – a hetedik csoporttal utazott ki Guineába – majdnem kifogytak az eszközökből. Hangsúlyoznom kell, hogy mi sem tudtunk úgy, olyan szinten dolgozni, mint Európában. Afrikában soha nem tudtuk, hogy a szállítmány meg fog-e érkezni vagy nem, a következő csapat időben tud-e jönni, tudják-e hozni az árukat. A kolléganőmnél ilyen probléma fel is merült. Nem Guineába küldték az utánpótlást, hanem a szomszédos országba – mesélte a fiatal virológus.

NEM TARTOK VILÁGJÁRVÁNYTÓL

– Ahhoz képest, amikor májusban kint dolgoztam három hetet Guineában, sokat romlott a helyzet – értékelte az elmúlt időszakot dr. Kis Zoltán. – Az esetszám emelkedése biztosra vehető még a jövőben. Az egészségügyi szervezetek sajnos későn kapcsoltak és egy ideig alábecsülték a helyzetet. A magas betegszám azonban megmozgatta a nemzetközi összefogást és most már egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a járvány felszámolásáért – tette hozzá. – Én úgy gondolom, hogy ezt föl fogjuk tudni számolni. Az idén még biztosan nem, de jövőre mindenképpen. Nem tartok attól, hogy világjárvány fog kialakulni. Az Ebola nem légutakon keresztül terjed, hanem kontakt módon. A járványügyi intézkedések nagyon fontosak. Ha ezt megfelelően végre tudják hajtani, akkor ez a járvány felszámolható.
Kifejtette, hogy noha a nagyobb esetszám megnöveli annak az esélyét is, hogy a vírus kijusson külföldre, de a közegészségügyi állapotokban és az egészségügyi ellátás helyzetében tapasztalható különbségek miatt egy afrikaihoz hasonló járvány a fejlettebb államokban elképzelhetetlen, hiszen, mint ahogy elmondta, a fejlettebb országokban karanténba lehet helyezni azokat az embereket, akiken jelentkezik az Ebola tünete, Afrikában azonban ez lehetetlen, mert nem adottak hozzá a feltételek. A fiatal orvos hangsúlyozta, hogy száz ebolás betegből 30-40 meggyógyul. Azonban még nincs a vírus ellen sem gyógyszer, sem vakcina. Afrikában pedig a kórházak felszereltsége kritikán aluli.

KIHÍVÁS ÉS SEGÍTSÉG

A beszélgetés elején magamban megfogalmazódott kérdésre, miszerint mi vihet egy ilyen szakmailag is sikeres, ráadásul fiatal virológust Guineába, ahol naponta több tucat ebolás beteget regisztrálnak, hamar megkaptam a választ. A nyíregyházi születésű kutató, ha lehetősége lenne rá, akár már a jövő héten visszautazna Guineába. Hogy miért? Mert ez szakmailag is nagy kihívás számára és mert segíteni akar. Segíteni azokon, akik számára ő egy újabb esélyt jelenthet.
– Ilyen körülmények között dolgozni, a világ legveszélyesebb vírusainak egyikével, és nem megfertőződni, hanem folyamatosan megfelelő és pontos eredményeket biztosítani, nagy kihívás volt számomra – mondta el.
Kis Zoltán már hónapokkal ezelőtt hazatért Afrikából, azonban még itthon is foglalkozik az Ebolával. Kutatják, hogy mitől is ilyen veszélyes ez a vírus. Vannak még területek, amelyeket szívesen kipróbálna, de ezen az irányon szeretne maradni. Számíthatunk-e arra, hogy a vírus hazánkat is eléri? A szakember szerint ennek nagyon minimális az esélye. Ami azonban bizonyos, hogy jó kezekben vagyunk, mert vannak olyan fiatal szakemberek, akik nemcsak a szakmai fejlődést látják munkájukban, hanem az emberi oldalt is: segíteni akarnak. Mi pedig, büszke nyíregyháziakként, mit is kívánhatnánk a város szülöttének: sok sikert, eredményeket, kutatói/virológusi pályájához pedig további önzetlen segíteni akarást.

Fotó: Dr. Kis Zoltán / OEK

Bruszel Dóra