„Nyíregyháza város nem csekély jelentőségű kultúrintézménnyel lett gazdagabb”

A nyíregyházi zeneiskola alapításának gondolata akkor szökkent igazán szárba, amikor a helyi Rotary Club egyik ülésén Szohor Pál polgármester összegezte azokat a véleményeket, hogy a város zenei életének mennyire szüksége van egy ilyen típusú iskolára. Az 1938. március 2-án tartott összejövetelen a fenntartási költségeket is számba vették. A város vezetője szerint már 120 növendék esetén is gazdaságosan vezethető az iskola, hiszen a csekély mértékű tandíjból lenne annyi bevétel, hogy három rendes tanárt és néhány óraadót alkalmazzanak. Szigeti Sándor szerint a meginduláshoz zongora, hegedű és gordonka szakot kellene létesíteni, ezek megvethetnék a későbbi fejlődés alapjait.

A „zenede” ügyét ezt követően a Bessenyei Kör zeneszakosztálya karolta fel. A kultuszminisztérium 1939. szeptember 27-én kelt rendeletével engedélyezte, hogy a Bessenyei Kör fenntartásában a zeneiskola megnyílhasson. A szervezői és igazgatói feladatok ellátásával a kör zeneszakosztályának elnökét, Vikár Sándor zeneművészeti főiskolát végzett zeneszerzőt bízták meg, aki ebben az időben a Kálvineum Tanítóképző Intézetének zenetanáraként tevékenykedett.

A zeneiskolában az oktatás 1939 októberében vette kezdetét. A legkisebbek a zene-óvodások voltak, őket a középfokú tanulók, majd az akadémiai fokozatúak követték. Az igazgató tanította a kötelező elméleti tárgyakat és vezette a zenei előkészítő tanfolyamot. Zongoratanításra Galánffy Lajos és Bessenyei Erzsébet zeneművészeti főiskolát végzett okleveles zongoratanárokat alkalmazták. A „múzsáknak új hajlékát” kezdetben a Kálvineum épületében rendezték be, 1945-ben költözhettek át a Széchenyi utca 13. szám alatti üres házba. (Ezt a képünkön látható épületet 1994-ben emléktáblával jelölték meg.) Az intézmény 1951. január 1-tõl Állami Zeneiskola lett. Vikár Sándor a kezdetektől nyugdíjba vonulásáig, 1975-ig látta el az igazgatói feladatokat.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)