Nagy attrakciós kiállításokat szeretne az új igazgató

 A miskolci Herman Ottó Múzeum egykori osztályvezetõje, a Heves megyei múzeumok és az egri Vármúzeum igazgatója gyerekkorát egy kilométerre a szlovák határtól, lengyel közösségben, Derenk községben töltötte. Ez az izgalmas történelmi helyszín, a magyarságtudat és a lengyel anyanyelv meghatározta pályaválasztását. A miskolci középiskolás évek után a Nyíregyházi Tanárképzõ Fõiskolán orosz–történelem szakon végzett, majd egyetemi diplomáját és tudományos fokozatait Debrecenben szerezte.
– Csendes vagy zajos múzeumot szeretne? Kutatóbázist vagy nyitott intézményt?
– Én a sürgés-forgást kedvelem, de úgy, hogy a kutatómunka megmaradjon! Nagy, attrakciós kiállításokat szeretnék, ami bevonzza a látogatókat, természetesen az értékek felkutatásával és megõrzésével. Attól nem adom fel a múzeum tudományos bázisát, hogy némiképp a zaj irányába mennénk el.
– Június 24-éig, a Múzeumok éjszakájáig elkészült a kiállítási terv. Utána mi kerül a Jósa András Múzeumba?
– A múzeum munkatervét már elfogadták, ezt ma még nem ismerem, de vannak a jövõre elképzeléseim. Például numizmatikai téren egy olyan erdélyi gyûjteményt kiállítani, amit még sehol nem láttak, de feltétlenül szükségesnek tartanám valami ütõs képzõmûvészeti anyag bemutatását is. Aztán vannak évfordulók, ezekhez szeretnék kapcsolódni, leírtam ezt a pályázatomban is. Jövõre lesz 150 éves a Jósa múzeum, de Krúdy Gyula 140. születésnapját is 2018-ban ünnepeljük.
– 21 kötettel, több mint 100 cikkel, tanulmánnyal, hatvan fölött megrendezett kiállítással, könyvkiadó és egyetemi oktatói tapasztalattal a háta mögött felhagy most egy idõre a kutatómunkával?
– Igen. Sajnálom, de tisztában vagyok azzal, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Próbáltam már, és nem jött be. Most Nyíregyházán minden erõmet a vezetésre szeretném koncentrálni. Az én feladatom itt az, hogy egy nagyon jó munkahelyi morált sikerüljön kialakítani, és egy olyan csapatot összekovácsolni, akikkel öröm lesz majd együtt dolgozni.
– Az elõdeit ismeri?
– Hogyne, mindegyiket! Bene Jánost, Dám Lászlót és Németh Pétert is. Jó szakmai kapcsolatban voltunk. A kollégákkal ismerkedem a következõ hetekben. Mindenkinek a motiváltságára vagyok kíváncsi. Strukturális változtatásokat szeretnék, de ez annak a függvénye, milyennek ismerem meg a munkatársakat. Természetesen nem alapjaiban kívánom megrengetni a múzeum szervezeti szabályzatát, inkább olyan embereket keresek, akikben van lendület. Az innovatív, újító gondolatokat várom. Ugyanakkor nem állhat meg a tudományos élet sem. Szeretném például a tekintetemet a nagy múltú Évkönyvön tartani, hogy minden eddiginél színesebb legyen, és kívánatosabb az olvasóknak.
– Régóta felmerülõ kérdés a Múzeumi bolt, esetleg egy Múzeumi Kávézó ügye.
– Ezek az intézmények nem ismeretlenek múzeumi berkekben. Foglalkozom ezen kihívásokkal, meglátjuk, hogyan lehet valami újszerû dolgot kialakítani a látogatók kedvére!
– Van különbség az indulási és az érkezési pont között?
– Borsod sem egy gazdag vidék. Különben sem minden pénz kérdése. Amikor valaki a múzeumtól 100 méterre szemrebbenés nélkül megveszi a háromgombócos fagylaltot, aminek az ára többe kerül, mint a múzeumi belépõ, akkor az csak csalogatás és vonzás kérdése, hogy a fagylalt mellett döntsön valaki, vagy pedig egy értékes múzeumi kiállítást nézzen meg.
– A történeti osztály elõnyt fog élvezni?
– Nem hiszem, hogy részrehajló lennék. Nem kivételezek majd velük.
– Melyik történelmi korban élne szívesen? Kutatásai középpontjában, a XVIII. században?
– Igen, az tetszene nekem! Határozott nyüzsgés volt tapasztalható. Nagyon belefáradtak az emberek a háborúba – a Rákóczi szabadságharc utáni idõszakra gondolok. Ezt követte egy viszonylag hosszú békés kor, amikor rengeteg nemzetiség jelent meg a Kárpát-medencében, újszerû technológiák a mezõgazdaságban és az iparban is. Ezt feudalista rendszerben kell elképzelni. Érdekes lehetett a földesúr-jobbágy kapcsolat is. Kutatások bizonyítják, hogy nem volt olyan kegyetlen az úr, mint azt gondoljuk, tanultuk. Patriarchális viszonyban éltek. Egymásra voltak utalva.
– Földesúr lenne?
– Persze, jobb lenne, de nem biztos. Például el tudnám magam képzelni városi tanítónak.
– Hétvégi családfõ lett. Milyenek a nyíregyházi esték?
– Még csak két estét töltöttem itt. Az elsõn tollasoztam a kollégákkal. Ez Miskolcon is gyakorlat volt, és szeretek kerékpározni. Különben meg készülök a másnapra kis szobácskámban, szemben a Kállay-házzal, amit hamarosan átadunk a nagyközönségnek. A múzeumfalu pedig már igazán csak hab a tortán! Sikeresen elindult a szezon.

(Szerzõ: Matyasovszki Edit)