Móricz Zsigmond-emlékérem: Szentmártoni Szabó Géza kapta a Móricz egyesület kitüntetését

Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész kapta a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület Móricz-emlékérmét. A 2009-ben alapított kitüntetést a régi magyar irodalom, Balassi és Janus Pannonius kutatójának, az ELTE adjunktusának szavazta meg a háromtagú kuratórium.

„Amikor a gyerekeknek is mondom, hogy a polihisztorok köztünk élnek, akkor meg szoktak lepődni. Mindenki Leonardóra gondol, vagy Michelangelóra. De a polihisztorok köztünk élnek. Nekem Géza kedvenc előadástémája, az az Aquincumi víziorgonáról szól, melyet stílusosan Aquincumban tartott. Tehát bármi, ami a legszebb és legjobb értelemben szemben jön, és emberi tartalommal telik meg, az lehet egy költői produktum, lehet egy életmű elfeledett és újra feltárásra váró momentuma, vagy lehet egy víziorgona, vagy gép vagy bármi, az mind az ő érdeklődési körébe tartozik.”

Ezekkel a szavakkal köszöntötte egykori egyetemi professzorát, Szentmártoni Szabó Gábort Mercs István, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke. Az irodalomtörténész, a régi magyar irodalom kutatója kapta az egyesület Móricz-emlékérmét.

„2009-ben alapítottuk ezt a díjat. Az első alkalommal Kovács Dániel irodalomtörténész kapta meg. Ezt követte a sorban dr. Móricz Imre, Móricz Zsigmond nevelt fia. Megkapta már megyénkből Hamar Péter, aztán a nagy Móricz-kutató Cséve Anna, Hegyi Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója, valamint Csabai László író kapta a tavalyi évben” – tájékoztatott dr. Bihari Albertné, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület alapító titkára.

Az alapítók szerint minden kitüntetett büszkén veszi át az érmet, mely a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés jele. Szentmártoni Szabó Gábor, aki az egyesület rendezvényein rendszeresen megjelenik, elnököl vagy előadást tart, a régi magyar irodalom tudósa és kutatója, az ELTE adjunktusa. Része volt a Pázmány és a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karának megalapításában. A Régi Magyar Költők Tára 16. századi sorozatának szerkesztője. Balassi Bálint kutatója, Janus Pannonius és a humanista irodalom tudósa. Eddig ismeretlen művek felfedezője.  

Tiszanagyfaluban született, ott volt az édesapja református lelkész, így szabolcsinak vallja magát. Természetesen kutatta szülőfaluja múltját is.

„Kiderült, hogy a 19. században nagyon komoly – középnemesi birtokosok között – társasági élet zajlott. Tompa Mihálytól kezdve jelentős emberek is megfordultak a Bónis családnál. Ami még nagyon érdekes, hogy Tiszanagyfalu az a Tokaji-heggyel szemben, Rakamaz alatt van a nagy Morotva mellett, tehát igazán szép hely. Szívesen megyek oda többször vissza, pl. amikor a Tokaji Írótáborba elmegyek, akkor mindig útba ejtem Tiszanagyfalut, és elgyönyörködöm benne” – mesélt a múltról a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett irodalomtörténész, dr. Szentmártoni Szabó Géza.

Az irodalomtörténész Bécsi virágok Balassinál és Móricznál címmel tartotta székfoglaló beszédét. Annak a gondolatnak a menetén, hogy mi köti össze a régi magyar irodalmat az újabbal.

„Móricz Zsigmond 1913-ban a Nyugatban megjelentetett egy kis egyfelvonásos darabot, Bécsi Zsuzsanna címmel – az Bétsi Susánna –, melynek egy Balassi vers volt a kiinduló pontja. Balassi versciklusában van egy kissé frivol dolog, a bécsi lányokkal való találkozása Balassinak, ami neki csak egy emlékkép volt, de ezek nyilvánvalóan kurtizánok voltak. A kontextusa Balassinál annyi, hogy a szerelmi bánat után keresi az orvoslást. A vers maga is arról szól, hogy ettől még nem fog elmúlni a szerelme” – szólt a székfoglaló témájáról dr. Szentmártoni Szabó Géza.

Mintha egy 20. századi orfeum lenne, törökös-keleti környezetben jelent meg a történet. A Balassi ciklusból igazán jó verseket válogatott Móricz, ennek ellenére sajnos nem lett siker a drámából. Ínyenceknek való történetről szólt a díjazott. Móricz egész életében közel volt Balassihoz, és nagyra tartotta őt – jelentette ki az ünnepségen a Balassi-kutató.