A hajdani középpályás arról is híres volt, hogy jóval az akkori átlag futóteljesítmény felett teljesített. Ezzel együtt azt mondja: a fizikális felkészítés mellett legalább ugyanekkora a szerepe a mentális állapotnak a magyarok sikereiben. – A Németországban edződött Dárdai Pál volt először az, aki el tudta hitetni a játékosokkal, hogy képesek a sikerre és ezt ők el is hitték magukról. Ugyanezt a szemléletet viszi tovább Storck kapitány, aki mellesleg nagyon jó edző és bejönnek a húzásai. Mindenki azt gondolta rólunk, hogy mi leszünk azok, akiket ütni-verni lehet, idehaza is lesajnálták a fiúkat, már a norvég meccsek előtt is. S mi történt, milyen a szurkoló? Egy nyert mérkőzés is elég volt ahhoz, hogy tomboljon örömében az ország. Egyébként ebben is megmutatkozik a futball iránti határtalan szeretet. S higgyék el, Magyarország is tele van tehetséges fiatalokkal. Persze, nem csak mi állunk jól. Látni kell, hogy nincs igazán kiugró csapat és pofozógép sem a bajnokságon. Kiegyenlítődtek az erőviszonyok, sűrű lett a mezőny Európában. Tíz meccsből hétszer lehet, hogy a németek megvernek bárkit, de egy-egy 90 percre egy kiscsapat is össze tudja szedni magát, még ellenük is. Ezzel együtt azt gondolom, a nagyok lesznek majd ott a dobogón, mert, ha kevéssel is, de jobbak lesznek a most jól teljesítő meglepetéscsapatoknál.         

(Szerző: Tarczy Gyula)

(Fotó: Moldván Miklós (jobbra) fénykorában, amikor focilázban égett Nyíregyháza)