Mese a Könyvtárban – Thuróczy és Manóék

Mese a Könyvtárban – Thuróczy és Manóék

Az adventi utolsó mesét december 24-én Thuróczy Szabolcs, a sikeres, Nyíregyházán született színész mondja a Vécsey Utcai Fiókkönyvtár közösségi oldalán. A 24 karácsonyi mese felolvasása december 1-jén indult, és minden napra jutott egy-egy újabb történet.

Holle anyó és a Hópelyhecske, vagy a Csendes éj is szerepel Brigitte Weninger manós karácsonyi könyvében, melyet egy fiatalember kezdett olvasni december 1-jén, és felkerült a Vécsey Utcai Fiókkönyvtár közösségi oldalára. Aztán jöttek édesanyák, kislányok és kisfiúk. Színészek és tanítók. A zárómesét december 24-én az Aranyélet, a Valami Amerika, a Fehér Isten, a Budapest Noir szereplője, a Pintér Béla Társulat művésze, Dr. Thuróczy Szabolcs mondja. A felvételre a könyvtárban került sor, hiszen Szabolcs már 22-én megérkezett a szüleihez családjával, hogy Nyíregyházán ünnepeljék a karácsonyt, és a születésnapját, december 24-én.

Thuróczy Szabolcs kameránknak elmondta:

„Én mindig egy naranccsal többet kaptam, ez volt a plusz. Az lett volna jó, ha Ádámnak hívnak, és akkor ez így egy csomagban lehetett volna. Ha Thuróczy Ádámnak hívnak. Gyerekkoromban egyáltalán nem volt ez egy nagy rock and roll, mert mindig azt éreztem, hogy az egy külön ünnep. Mondjuk május 6-án szülinap, és akkor ez így nem volt annyira jó érzés, de soha nem voltam olyan elkényeztetett gyerek, hogy ezt így kifejezetten jeleztem volna.” – fogalmazott Szabolcs.

A televíziós szerkesztő nyilván kíváncsi arra, hogy a meseolvasás és a mesehallgatás, az nagyon jelen volt-e a művész életében?

„Nem, egyáltalán nem” - mondta nevetve a színművész. „Most mindent lerombolok a hangulatból. Én nem nagyon olvastam sokáig. Sportsuliba jártam. Az alany, állítmány, tárgy volt az alapvető szókincsem. Add be! Kapus. Gól! Én olvasni is nagyon későn, csak 14 éves korom körül kezdtem, de akkor nagyon sokat. Én mindent ilyen szélsőségesen éltem meg. Vagy semmi, utána meg nagyon sok. Viszont nagyon sok mesét néztünk a fekete-fehér csavaros tévén. Megvolt nekünk a Lolka és Bolka. Én voltam a Lolka, a bátyám a Bolka. A kockás fülű nyuszi, Frédi és Béni. Mi ezekben éltünk, mert ez egy akkora vizuális sokk volt. Ma már tudjuk, hogy 14 másodperc alatt a világ összes meséjét össze lehet lapátolni. Vártuk, hogy szombat délelőtt jöjjön a Három kívánság Dévényi Tibi bácsival, vagy az Ide süss! vagy a Süsü, a sárkány és a Micimackó kalandjai. Az a vizuális élmény, amit a rajzfilmek jelentettek, azok nagyon jók voltak. A gyerekeimnek aztán sokat olvastam. Andersen fanok voltak. Volt Andersen meseőrület, meg mindenfajta korszak volt, minden itt van a fejemben. Sokat olvastunk, és az este része volt, de leginkább a feleségemre hárult ez az édes teher.” – folytatta a művész.

„Mivel most nincs színház, annyira nem kell kapkodni, úgyhogy nyugodtan időzünk Nyíregyházán.” – tért vissza a jelenbe. Fertőtlenítettünk mindent, tehát nem lehet probléma. Ajándékügyben Szabolcs improvizál. Nyáron is dolgozott sokat, aztán november 10-én leállt a színház. Heti egy-két napon továbbra is forgat, de a munkáról egyelőre nem beszélhet. Emellett rengeteg tanulnivalója van. Bödőcs Tibor könyvéből csinál egy színházi előadást. A Meg se kínáltak című monodráma Magyar Oszkárja lesz, reményei szerint márciusban.