Annuska néni 1916 júliusában született Újfehértón. 16 éve már, hogy az Emmaus Szeretetotthon lakója. Azt mondja, így, 100 évesen a közérzete még most is jó, igaz, nagyon fájnak a lábai. Ennek ellenére teljesen egyedül közlekedik, nincs szüksége segítségre se a tisztálkodáshoz, se az öltözködéshez. Az utóbbi években volt már tüdõgyulladása és szívproblémái is vannak, de szerencsére mostanában még az étvágya is egyre jobb. A régi idõkbõl mindenre visszaemlékszik, de nem szeret ezekre gondolni, mert mint mondja: sok-sok bajjal és fáradtsággal élte az életét.

FRISS KARÉJ KENYÉR ZSÍRRAL

– Mikor fiatal lány voltam, és hajnalban mentem répát egyelni, mindig egy karéj kenyeret levágtam a cipóról, megzsíroztam és azt ettem. Milyen jólesett! Én is sütöttem kenyeret, egy egész hétre valót, még a receptjére is emlékszem. Akkoriban nem úgy volt, mint most, hogy mindennap friss kenyér van az asztalon. A kemencében általában négy cipót sütöttünk, az másfél hétig elég volt. 12 évesen már 16 kasza közt szedtem a markot. Olyan nagy kazlat kellett rakni, mint egy háznak a magassága. Egy deszkán hordtam fel. Nagyon sokat dolgoztam, még mindig itt vagyok, ezen magam is csudálkozom.

Annuska néni még mindig tisztán emlékszik a háborúra, de nem szeret róla beszélni. A gyerekei akkor még kicsik voltak, a férjét pedig elvitték a frontra, aki onnan írta neki a leveleket. Ebben az idõszakban egyedül kellett nevelni a gyerekeit, dolgozott, hogy enni tudjon nekik adni.

– Világ életemben mezei munkával foglalkoztam. Miután a férjem hazajött a frontról és elment dolgozni, nekem kellett foglalkozni a lóval, a tehénnel, meg volt még egy kis borjúnk is. Szántottunk is. A férjem késõbb meghalt, 5 évig egyedül voltam, de meguntam, hogy mindig rosszul vagyok és senki sincs körülöttem, ezért ide hozott a sorsom az otthonba.

MÉG NEM JÖTT EL AZ IDÕ

Annuska néni azt mondja, manapság szinte minden napja ugyanúgy telik. Délelõtt 11-kor mindig megmérik a vérnyomását, aztán mire ezzel végez, már eljön a dél, megebédel, délután pedig kiül a levegõre.

[REKLAM]

– Nem tudom összehasonlítani a régi idõszakot a mostanival. Az ember az idõ elõrehaladtával legyengül, velem is ez történt, de szerencsére még mindig elcsoszogok. Ellátom magam, még soha senki nem fürösztött. Az utóbbi években elég sok minden történt velem. Mikor a tüdõgyulladásom miatt bekerültem a kórházba, rimánkodtam a fõorvosnak, hogy engedjen haza, mert éreztem, hogy meg fogok halni és azt otthon akartam. De akkor megnyugtatott: még nem most jött el ez az idõ. Meg is gyógyultam.

„A JÓ ISTEN SEGÍT ENGEM”

Hogy mi a hosszú élet titka? Annuska néni szerint, õt eddig a 100 év alatt a jó Isten segítette. Benne bízik gyerekkorától kezdve. Már nincsenek vágyai, nem is szeretne kimozdulni az otthonból, mert, mint mondja, nem szereti az izgalmakat.

– Nekem már ez az otthon marad a lakásom, ameddig a jó Isten engedi. Ne kívánjon nekem hosszú életet. A Drága Istenem tudja, mit érdemlek. Majd õ értem küldi a Megváltót.

Bruszel Dóra