Levél édesanyámhoz...
A fülemben csengnek szavaid, amikor először mesélted el nekem: kedd volt, hajnali három óra és nagyon hideg. Ekkor jöttem a világra.Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, úgy érzem, hasonló napokat élünk: itt vagyok a közeledben, a születésemről beszélgetünk, kedd van és szintén cudar idő, igaz, már 2016-ot írunk és sok minden megváltozott...
A bizonyos hideg őszi nap óta legalább ezerszer bekapcsoltad miattam a mosógépet, és ugyanennyiszer szétnyitottad a vasalódeszkát. Fogtad a kezemet, ha beteg voltam, aggódtál, amikor külföldre utaztam, több tucatszor izgultál a vizsgáim alatt, te voltál az, aki rádöbbentett arra, szerelmes vagyok és ott voltál, amikor úgy éreztem, összetörték a szívemet. Nem beszéltél, de az ágyam szélén ültél. Ha szomorú voltam, jelenléteddel biztatást, hitet és erőt adtál, hogy átvezessen a csüggedésen. Nem tudom, hogy jó lányod vagyok-e, de azt tudom, hogy te a legjobb anya vagy.
Képzeld, tegnap felhívott a barátnőm és csak annyit mondott a telefonba: „Láttuk az ultrahangon és hallottuk a szívverését”. Pár év múlva remélem, én is hasonlókat fogok neked mondani a vonal túloldaláról. Hidd el, nyugodt szívvel teszem majd ezt, mert tudom, a legjobb mintát kaptam tőled, ÉDESANYÁMTÓL!
Bruszel Dóra
