Lélekablak – Márai Sándort idézte meg Rékasi Károly a VMKK-ban

Beleláthatunk egy zseniális ember lelkébe. Így aposztrofálja Rékasi Károly az egyik legérdekesebb magyar alkotóról készült estjét. Márai Sándort idézi meg a színművész, és egyszerre képes bemutatni a kort, amikor élt és azt, hogy egy érzékeny ember hogyan reagált egy kusza kor történéseire. Rékasi Károly szerdán lépett fel a Váci Mihály Kulturális Központ nagyszínpadán.   

A társadalom, amelyben élek, nemcsak a szellemi csúcs teljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi szellemi stílusával szemben is. A kortársi tömegek átlagízlését, szórakozásaikat, igényeiket megvetem, erkölcsüket kétellyel szemlélem. A korszak technikai és rekordbecsvágyait, melyek csaknem maradéktalanul kielégítik a tömegeket, végzetesnek tartom. A szellemi ember magányos jelenség. És mindenfelé katakombákba kényszerül. Mint a középkorban a vandál hódítók elől a betű titkával rejtőző szerzetesek. Ebben az időben kell élnem és dolgoznom. Ahogy lehet. Nagyon nehéz. Igaz. Láttam és hallottam Európát. Megéltem egy kultúrát. Kaphattam meg sokkal többet az élettől.

Pisztollyal a kezében, feldúltan áll fel az íróasztal mellől a Márai Sándort megidéző Rékasi Károly és azonnal belekezd a monológjába. Aki egy picit is ismeri a zseniális író életrajzát, sejtheti, hogy az Egyesült Államokban vagyunk az 1980-as évek második felében és Márai haza vágyna. Gondolatai itthon járnak, szíve haza húzná és egyszerre szenved az érzéseitől és a hajlott kor minden nyavalyájától. Az emlékek elragadják és megkezdődik egy pallérozott elme visszaemlékezése. Fura ez, hisz azt mondják, a halálunk előtt gyorsítva bár, de lepereg az életünk filmje.  

"Koltai Gábor úgy szerkesztette, hogy ennek az ideje már az emigrációban, emigráció idejére tehető. És onnan egyféle visszaemlékezés. De a visszaemlékezéssel visszacsöppenünk az akkori mába. Például Kassa, Horthy Miklós jelenléte, és a többi, és a többi. Ezek mind abban a pillanatban szólalnak meg. Nem véletlen a díszletünk egyik fontos eleme, egy ablak. Lélekablak. Most éppen nem, de akkor legyen ez egy meglepetés. Lélekablak, az időnként kitárul, feltárul, és belelátunk ennek a zseniális embernek a lelkébe, az életébe. Meglátjuk azokat a motívumokat, amiket ő gyerekkora óta magába szívott, más volt az ő szüleitől, és tanúi lehetünk annak, amikor egyszer csak ezek elvesznek mellőle, elkopnak mellőle, elveszik tőle, és ott lesz a teljes tanácstalanságban. Viszont akkor elkövetkezik az a perc, amikortól, és ez megint hallatlanul szimpatikus, hogy valaki nem hagyja magát sodortatni a világgal, az élettel, a körülményekkel. Nem. Márai Sándornak hallatlanul erős én tudata volt. Tökéletesen tisztában volt önmagával. És ő pontosan tudta, hogy neki kutya kötelessége az ő saját maga útját járni. És ezért döntött úgy, hogy az emigrációt választotta. És a legvégén, amikor minden elfogyott mellőle, minden elkopott mellőle, gyakorlatilag úgy érezte, hogy minden értéket elveszített, akkor hozott egy döntést, ami ennek az előadásnak a vége"

- fejtette ki Rékasi Károly, aki exkluzív interjút adott a Nyíregyházi Televíziónak.  

Rékasi Károly saját habitusán keresztül kelti életre Márait. Nagy amplitúdókkal játszik, az érzékeny férfilékektől, a processziós idegek táncáig sokféle lélekállapotot képes megjeleníteni, korrajz ez egy végtelenül szenzibilis és professzionális elme szemüvegén keresztül. Márai 20 éves, amikor összetöpörödik a „magyar világ”, 38 éves, amikor Horthy bevonul a visszakapott Kassára és 56, amikor arra kéri az angyalt, mondja meg az otthon maradt magyaroknak, új élet lesz a vérből.

Az előadás középpontjában a szabadság erkölcsi ára, a személyes döntések és a belső felelősség kérdése áll, Márai művein keresztül bemutatva a hazaszeretet és a belső vívódás témáját. Rékasi előadására középiskolások is eljöttek.     

Ami azt illeti, a magyartanárnőnk ajánlotta nekünk ezt az előadást, a Vasvári Pál Gimnáziumba járunk a barátnőmmel, mindketten végzősök vagyunk magyar orientáció szakon egyébként és nagyon érdekesnek tartjuk a magyar irodalmat magát… Ez az indok, amiért eljöttünk ma

- tette hozzá Cseppentő Eliza, aki a Vasvári 12. osztályos diákja.

Az előadás része volt a Márai-emlékév programjainak, mely a 20. századi magyar irodalom meghatározó alakját állítja középpontban.