Legyen minden nap anyák napja!
Bár nem naptári piros betűs ünnep május első vasárnapja, de mindannyian tudjuk, mit ünnepelünk akkor: az Édesanyákat!

ők azok, akik szüntelenül fáradnak értünk, éjt nappallá téve törekednek arra, hogy mindent megadjanak gyermeküknek, családjuknak. Az Édesanya a család mozgatórugója: ki meleg étellel várja haza szeretteit, ki friss szendvicset csúsztat reggel az iskolatáskába és élére vasalja az öltönynadrágokat. Nélkülük megállna az élet. Számukra nem létezik olyan, hogy betegség, örök „készenlétesek”. Nincs is jobb orvosság szívügyre, mint Édesanyánk vállára borulva elsírni bánatunkat. Megnyugtat és tanáccsal lát el, és még ha néha butaságot csinálunk is, soha nem ítél el minket, hisz a gyermekei vagyunk. Ha betegség gyötör minket, ápol, virraszt az ágyunk mellett, és a gyógyító húslevesei csodákra képesek. Legyen ez a vasárnap az ő napjuk. Legyünk most mi azok, kik ápoljuk, virággal a kézben, pirítóssal és narancslével keltjük fel őket, hisz ez a nap róluk szól. De ne feledkezzünk meg róluk akkor sem, ha már nem lehetnek velünk. Elég egy gondolat, egy perc az életünkből, hogy köszönetet mondjunk mindazért, amik lettünk, amit értünk tettek. Egy szál virág, egy ölelés, egy kedves szó: Szeretlek Édesanyám!

Keresztesi Szabina