Szakemberek szerint, ha egy kisgyermeknek sokat olvasnak a szülei, akkor ő maga is olvasó lesz. Természetes lesz számára a könyv, a könyvtár illata és az, hogy egy élményért meg kell dolgozni, nem kapja azt készen. Szerencsés, ha természetes egy családban az olvasott esti mese, még a „jóéjt-puszi” előtt. Egy jó tanító később építve a szülők által lerakott alapokra, tovább dolgozik a falon, erősíti a gyermekben a könyvek, az olvasás szeretetét. Szakmai módszer az, hogy lerajzoltatja a történetet, vagy éppen gyűjtőmunkával ösztönzi a kicsiket, a lényeg, a gyerek vegyen kezébe könyvet és ne valami ördögtől való, elavult dolognak tartsa az olvasást! Hogy mit olvas egy iskolás, az még a szülő és az iskola felelőssége. Már nincsenek azok a szabályok, amelyek meghatározzák, melyik évfolyamban mit kell olvasni. A legtöbb oktatási intézményben több lehetőség közül választhat a pedagógus, a szülő és a gyerek. Nem áll szándékomban példákat hozni a magyar- és a világirodalomból, nem akarok ítéletet mondani egy-egy alkotás fölött, távol áll tőlem, hogy klasszikusnak számító művekről azt mondjam, elavult, de mégis csak jó az, ha a mai gyerekek „igényeihez” rendelik a tanárok az olvasmányokat.

[REKLAM]

Hiszen annyit hallunk arról, hogy már felnőtt az X-generáció, és már szárnyait bontogatja az Y, sőt a Z is. Akkor ne várjuk el ezektől, a gépek világában felnövő csemetéktől azt, hogy megértsék és szívesen olvassák azokat a történeteket, amelyek 100, 200 évvel ezelőtt voltak aktuálisak. A mai, digitális korban felnövő gyerekeknek természetes az, hogy autóval hozzák-viszik őket, így nyilván nem tudják feldolgozni, mit jelentett négy-öt kilométert gyalogolni mindennap az iskolába. Akinek padlófűtés van a lába alatt, elképzelni sem tudja, milyen lehetett a búbos kemencéhez bújni, a virtuális macskaetetést gyakorlóknak pedig fogalma sincs arról, milyen az, amikor hozzájuk dörgölődzik egy valódi négylábú. Talán célszerű lenne az iskolai kötelező olvasmányok aktualitását újraértelmezi és esetenként – nem kihagyva a klasszikusnak számító régebbi alkotásokat – mást feladni kötelezőnek. Lehet, hogy egy-egy „érdekesebb” könyv még azokat is olvasásra bírná, akik egyébként más szórakozást keresnek maguknak?

Mikita Eszter

(Fotó: internet)