Korábban érkeztek a pici tündérek
A nyíregyházi Hidiné Oszlánszki Tünde közel 40 évvel ezelőtt szintén koraszülöttként jött a világra, de a kórházat néhány hét múlva egészségesen hagyhatta el. Gyermekkorában sokszor mesélte neki édesanyja, hogy milyen hatalmas küzdelmek árán valósulhatott ez meg. Most anyaként és fotósként újra visszatért a kórházi falak közé, hogy képeivel is megmutassa, hogyan küzdenek ezek a tenyérnyi csodák. Mit jelent néhány grammnyi növekedés és milyen érzés, amikor az anyukák és az apukák, ha néhány percre is, de az inkubátorból magukhoz vehetik csöppségüket…
„Nehéz volt fotósnak maradni”
Tündét barátja és mentora, a 4 For Dance-ből ismert Illés Dániel kérte fel arra, hogy készítse el a képeket. Daninak ugyanis 2014-ben már volt egy kiállítása, ami a KORÁn érkezett kis hősök címet kapta. Egy éven át járt a Jósa András Oktatókórház koraszülött osztályára, hogy megörökítse az ott folyó életet.
Megtiszteltetés volt számomra, amikor Dani felkért arra, hogy folytassuk ezt a korábbi sorozatot. Mivel nemcsak nő, hanem anya is vagyok, Dani úgy gondolta, hogy a koraszülött osztályon folyó hatalmas küzdelem érzelmi oldalát jól be tudnám mutatni a képeim által. Sokszor láttam szívszorító pillanatokat, óriási feladat volt ilyenkor „csak fotósnak maradni” és a képek elkészítésére figyelni. Hiszen szemtanúja voltam a babák, szüleik és az őket támogató orvosok, nővérek mérhetetlen harcának is. Csodálatos élmény volt számomra megörökíteni azt, hogy eme emberfeletti összefogásnak köszönhetően, a nehéz heteket, hónapokat hátrahagyva gyermekükkel együtt boldogan térhetnek haza a családok.
Mindazok, akik nem élték meg „testközelből”, hogy mit is jelent a koraszülöttség, kevés információval rendelkeznek róla. Fotósorozatommal azt szerettem volna megmutatni, hogy ezek a babák picikék ugyan, de egytől-egyig tündériek és hatalmas harcosok. Az őket féltő gondoskodással körülvevő anyukák, apukák, a küzdelmüket alázatos munkával segítő orvosok és nővérek, valamint a Kórház technikai felszereltsége pedig mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a szülők végre hazavihetik legnagyobb kincsüket.
390 grammos baba
Sok-sok pillanat mélyen megmaradt az emlékeimben. Biztos, hogy sohasem felejtem el, amikor az első látogatásom alkalmával találkoztam a 390 grammos Lara babával. Az ő történetük azért is különleges számomra, mert az édesanyák megható, hatalmas erejéről tanúskodik. Ugyanis Lara anyukája Porcsalmáról járt be a kórházba nap, mint nap. Nem tudott az anyaszállón maradni, hiszen otthon várta a két éves kisfia, akiről szintén gondoskodnia kellett. Előttem van a kép, ahogyan ül az inkubátor mellett, figyeli kisbabáját, támogatja küzdelmét. Aztán megörökíthettem, amikor végre ölbe veszi, kenguruztathatja. A következő találkozásunk pedig a kiállítás megnyitón volt, amikor az egykor csöpp Lara baba édesanyja ölében, huncut mosollyal az arcán nézegeti a képeket. Hatalmas ajándék az életemben, hogy átélhettem mindezt.
Életük legfájdalmasabb és legszebb pillanatai
Nagyon vágytam arra, hogy készíthessek olyan képeket, amelyek egy bekerülő baba és családjának útját kíséri végig a kórházba érkezéstől, egészen a hazamenetelig. Az érkezés kivételével ez sikerült is. Fannika 33. hétre 1900 grammal született, világrajöttét követően súlya 1500 grammra esett vissza. Felemelő érzés volt látni, hogy édesanyja mellett édesapja is – feladva addigi munkahelyét – nap, mint nap bejár hozzá. Karjaiba veszi, tengernyi szeretetével, hinni akarásával, végtelen reménnyel és bizakodással járul hozzá mind ahhoz, hogy a csöppnyi lányka minél hamarabb elhagyhassa az inkubátort. Igazán meghitt pillanatok voltak ezek. Fanni baba hazamenetelét is meg tudtam örökíteni. Itt vannak bennem az emlékképek. Áll az anyuka az ablaknál, a baba a kezében, látja, ahogyan apuka megáll a parkolóban, kiveszi a hordozót, s tudják/tudjuk, már csak pár perc, s végre megannyi küzdelem után végre együtt léphetik át a kórház kapuját. Fancsit felöltöztetik, végre a „hazamenős” ruhácskába, a nővérek pedig – mielőtt elindítják a nagy útra - még simogatják, puszilgatják, hatalmas szeretettel veszik körül, mint ahogyan azt tették heteken át. Anyuka könnyes szemmel írja alá a zárójelentést, s az orvosoktól is kap még jónéhány szeretetteljes útravalót. Meghatódunk mindannyian, hiszen tudjuk, hogy a babák és szüleik mellett a Koraszülött Intenzív Osztály valamennyi dolgozójának magas szakmai színvonalú, elhivatott munkája az, ami elhiteti velünk, s bizonyítja azt, hogy csodák igenis léteznek. Fannika szülei ezt írták a kiállítás vendégkönyvébe:
Köszönet Tündének, amiért megörökítette életünk legfájdalmasabb, ugyanakkor legszebb pillanatait.
Én pedig köszönöm valamennyi korababának, szüleinek, a NIC dolgozóinak, a Kórház vezetőségének, hogy részese lehettem ennek a csodálatos utazásnak. Köszönöm Tamás Pál fotóriporter szakmai segítségnyújtását. De mindenekelőtt végtelen hálával tartozom kiváló tanítómesteremnek, Illés Dánielnek - köszönöm munkáját, mérhetetlen türelmét és kitartását, hogy elindított ezen az csodálatos úton, s mindvégig fogta a kezem.
Jön a folytatás
Tünde PIC-i Tündérek című kiállításának képei még november 30-ig megtekinthetőek a Korzó Bevásárlóközpont 2. emeleti függőfolyosóján. Mivel többen érdeklődnek, tervei között szerepel, hogy ezt követően máshova is elvigyék a kiállítást. Már előkészületben az újabb fotótéma, annyit elárul, hogy újra a babáké a főszerep, de ezúttal nem a korababáké.
Bruszel Dóra
