"Kire ütött ez a szerző?" - Janikovszky Éva emlékkiállítás nyílik a könyvtárban

Feb 1, 2025

A kiállítást február 7-től láthatják az érdeklődők a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Az író műveit 35 nyelvre fordították le. Magyarországon pedig évtizedek óta az egyik legnépszerűbb ifjúsági szerző. 2003 nincs köztünk, azonban művei, sorai, feledhetetlen mondatai szállóigévé váltak az olvasók között: "Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van."

Életrajza

Janikovszky Éva Kucses Éva néven született Szegeden 1926. április 23-án. Gyerekkorát nagyapja könyvesboltjában töltötte, ahol gyakori vendég volt Móra Ferenc is.

A világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették. A szegedi egyetemen hallgatott filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat, majd 1948-tól Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult. Első munkahelye a Vallás és Közoktatásügyi (1951-től Közoktatásügyi) Minisztérium volt, ahol a tankönyvosztályon lett főelőadó. 1953-tól a Móra Könyvkiadó szerkesztője, 1964–1987 között főszerkesztője, 1981–1982-ben a Minerva Kiadó szerkesztője is volt. 1987-ben nyugalomba vonult, de továbbra is a kiadóban dolgozott, igazgatósági tag is volt; a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója 2008-tól az írónő fia, Janikovszky János. A minisztériumban és a kiadónál, még a legnehezebb időszakban is mindig az emberség, a kiállás jellemezte, sok üldözött és tiltólistára került írótársának segített.

A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának elnöke lett

1978 és 1995 között a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) megbízott elnöke, a nemzetközi Andersen-bizottság tagja, az UNICEF Magyar Bizottságának elnökségi tagja, 1991-től a hátrányos helyzetű gyermekek továbbtanulását segítő Staféta Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1996-tól az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának elnöke volt. Janikovszky Éva hosszú betegség után, 2003. július 14-én halt meg Budapesten.

Első könyve, a Csip-Csup 1957-ben jelent meg, a címlapon még Kispál Évaként szerepelt. A magyar irodalomban védjeggyé vált – férje után felvett – Janikovszky Éva néven a Szalmaláng című regényt publikálta először, 1960-ban. Azután még 32 könyvet írt, művei 35 idegen nyelven, 40 kiadásban jelentek meg. Írásait korhatár nélkül szeretik, összetéveszthetetlen, ahogy a felnőttek és gyerekek világát, vitáikat, ütközéseiket és egymásra találásukat remek humorral és mélységes emberséggel ábrázolja – saját műfajt teremtett, valamiféle gyermekmonológot.

Réber László rajzaival ismertük meg

Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól, ők ketten tökéletes alkotópárost alkottak. Ő kevés szóval írt, Réber egyetlen vonallal rajzolt, egymással tökéletes harmóniában ironizálnak mindennapi dolgainkon.

Legismertebb művei közül néhány: Te is tudod?Ha én felnőtt volnékAkár hiszed, akár nemFelelj szépen, ha kérdeznekVelem mindig történik valamiKire ütött ez a gyerek?Már óvodás vagyokA lemez két oldalaÖrülj, hogy fiúÖrülj, hogy lányFelnőtteknek írtamMosolyogni tessékÁjlávjúDe szép az életRáadás. Több könyvéből rajzfilm készült, sugározták gyermekeknek szóló tévéjátékát, írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban.

Szabó Magda egy regényhősét róla mintázta

Az írónő, akiről pályatársa, Szabó Magda Abigél című regényében Horn Micit mintázta, számos kitüntetés (József Attila-díj, a Gyermekekért díj, a francia, a német „az év legjobb ifjúsági könyve”) birtokosa, a Mosolyrend Lovagja, a Greve-díj és a Budapestért díj tulajdonosa volt. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, 2001-ben a Móra Ferencről elnevezett új irodalmi díjat. Több évtizedes írói munkásságáért 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, ezt a díjat már nagybetegen vette át. Ő maga élete legnagyobb elismerésének azt nevezte, amikor egy kislány megkérdezte tőle: „Éva néni, hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?”.

(MTI felhasználásával)

Janikovszky titka

A Janikovszky könyvek sikere éppen azon alapszik, hogy a világ egyik (szerencsésebb) felén hasonló nehézségekkel terhes a nemzedékek közötti kommunikáció. Persze ezt sokan felismerték, se szeri se száma a "gyermekbarát" műalkotásoknak. Ő csak jobb a többieknél. És ez sem véletlen. Janikovszky Éva a magyar gyermekkönyvkiadás történetének egyik legjobb szakembere. Nagyon sok értéket fedezett fel, kiváló tehetségek pályáját segítette. Saját életművét is döntően befolyásolta ez a tudás. 1964-ben lett a Móra Kiadó főszerkesztője, 1965-ben jelent meg első világsikert hozó műve, a Ha én felnőtt volnék. A tudatos alkotómunka része volt, hogy megtalálta és megtartotta Réber Lászlót. Illettek egymáshoz: Janikovszky szófukar író volt, Réber "vonalfukar" grafikus. Mindketten kevés eszközzel tudtak sokat elmondani. "Bárcsak, úgy tudnék írni, ahogy a Laci rajzol" - mondta alkotótársáról az író sikerei csúcsán. Ám az is igaz, hogy a Réber életmű világsikerét a Janikovszky könyvek hozták meg. Együtt lettek halhatatlanok. Műveit harmincöt nyelvre fordították le, és mindenütt sikert arattak.

A kiállítás megnyitúja: 2025. február 7. (péntek)

Meddig látható: 2025. március 4. (kedd)

Helyszín: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár – Kamaraterem

Előző hír
A kanasztához hasonlítja az életet - Petrovics Zsuzsanna könyvbemutatóra készül
Következő hír
Közel négyszáz év fizetőeszközeit ismerhetjük meg!

Kapcsolódó híreink