Kiállítás – Petrasovszky Manó, görögkatolikus festősors a 20. században
Petrasovszky Manó – egy görögkatolikus festősors a 20. században címmel nyílt új időszaki kiállítás a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban. A tárlat célja, hogy a látogatók átéljék azt a spirituális és művészi gazdagságot, mely a művész több évtizedes munkásságát jellemzi. A kiállítás egyszerre tisztelgés az 50 éve elhunyt alkotó előtt és meghívás a magyar szakrális művészet mélyebb megismerésére.
Hagyományhoz és modernitáshoz való ragaszkodás
Petrasovszky Manó a 20. századi magyar görögkatolikus művészet egyik meghatározó alakja. A papcsaládból származó művész már fiatalon a templomfestészet világában találta meg hivatását. Országos ismertséget hozott számára a máriapócsi kegytemplom monumentális falképciklusa, mely a magyar Mária-tisztelet egyik legszebb vizuális megfogalmazása. A háború utáni évtizedekben is fáradhatatlanul alkotott: templomok, oltárok, üvegablakok és ikonok sora őrzi keze nyomát. Dr. Terdik Szilveszter művészettörténész, a kiállítás kurátora a megnyitón hangsúlyozta: a művész munkáiban a bizánci hagyomány és a modern egyházi megújulás harmonikusan találkozik.
– Petrasovszky Manónak a stílusát a hagyományhoz és a modernitáshoz való ragaszkodás egyszerre jellemezte. Tehát megpróbálta a régi koroknak a művészeti elemeit a saját kora köntösébe öltöztetni. Alapvetően vallásos témájú képeket festett, mondhatjuk azt, hogy megpróbálkozott az ikonfestészettel, hiszen görögkatolikus közösségből származott, és az elméleti írásai lényegében erről szólnak, hogy mit jelent a bizánci hagyomány. Erről sokat is írt, s érdemes azt is megnézni, hogy a műveiben ez hogyan valósult meg. Tehát mondhatjuk, hogy van egy hagyományhoz való ragaszkodás a műveiben, ami például az arany háttér, díszes arany háttér, a szent figuráknak ikonábrázolásra törekvő beállítása abszolút érzékelhető. Ugyanakkor egy neobarokk, neoklasszicizmus is érzékelhető alkotásain
– mondta a művészettörténész.
Petrasovszky Manó mindig törekedett arra, hogy például a templom épített stílusához igazodva olyan díszítő motívumokat készítsen, melyek egységben voltak annak építési korával, de a figurák megformálásánál tartotta az adott időszak stílusát. Sajátos útkeresése az 1950-es évek utáni műveire jellemző, ahol kimunkált, naturalista, anatómiai szinten is pontos alkotásokat készített.
Posztumusz kiállítás
A kiállítás megnyitóján dr. Szabó Irén, a múzeum igazgatója is beszélt a művész életéről, munkáiról. Ahogy fogalmazott: ez a kiállítás azért is különleges, mivel korábban nem nyílt hasonló az alkotó műveiből.
– A második világháború utáni változások során, amikor az egyházi művészet nem volt különösebben kedvelt vagy elismert műfaj, neki még nem volt életmű kiállítása. Tehát ez egy posztumusz kiállítás, amivel az életmű három nagy korszakát jelenítjük meg. S ezzel, mint egy emléket állítva egy különleges egyházművészeti korszaknak, az az időszak, ami a görögkatolikus egyházban, azt hiszem éppen Petrasovszky Manó művészetével véget is ért, az a fajta naturális festészet, amiben benne van a bizánci ihletettség. Hiszen ő nagyon jól ismerte a bizánci festészet sajátosságait. De ő mégis azt tanulta, hogy mindenféle stílusban kell tudni festeni, és a római katolikus közösségeknek éppúgy, mint a görögkatolikus közösségeknek
– nyilatkozta a múzeum igazgatója.
A kiállításon Orosz Atanáz miskolci megyés püspök is tisztelgett a festőművész munkássága előtt. A főpásztor elmondta: a festő falfestményei és képei kispap kora óta, évtizedeken át meghatározó részét képezték életútjának és mindennapi liturgikus szolgálatának. Petrasovszky Manó falfestményei a Miskolci Egyházmegye területén találhatók a legnagyobb számban. A Görögkatolikus Múzeum kiállításmegnyitójának színvonalát a Vikár Sándor zeneiskola növendékeinek műsora is emelte.
